India

Delhi hajnalban

Megérkeztem!
A repülő elég rázós úton ment, de 3 film is igyekezett elvonni a figyelmemet. A kaja enyhén csípős, jobb, ha megszokom.
Alvás nuku, ezt az éjszakát kihagytam.

A reptéren minden simán ment (olyat nem számolok, hogy persze amit a repülőn adtak papírt kitölteni, az nem kellett, de egy másik viszont igen. Persze kérték a szállás foglalást is, szerencse, hogy volt, tudtam mit mutogatni.)

Még csak hajnali 4 óra volt és én már kint voltam a reptér előtt. Kerestem a metrót, meglett, de még soká indult az első. Persze taxisok tömege kínálkozott, volt egy, aki a metróig kísért, tudta, hogy nem jár még. Aztán jött a tuti ajánlat: MetroCab, a metró által üzemeltetett taxiszolgálat, ami csak 150 rupi. A legszakadtabb autóra bökött az ember. Hát inkább otthagytam őket. A normál taxi 1500 rupi. Inkább megvárom a metrót, azon az egy órán ne múljon.
Aztán sétálgatok, buszok is vannak. Találtam egyet, kérdezem a kalauzt, hogy a New Delhi Train Station-re megy-e. Rájött, hogy a Railway Station-t keresem. Hát legyen az. Azt mondja elsőre, hogy nem arra megy, de aztán csak azt mondja szálljak fel.
Felszálltam egy nagyon szakadt buszra, amin csak helyi férfi ült. Néztek is kicsit, én meg leültem. A sok ember nekem biztonságosabb, mint egy taxi.
Fél óra múlva el is indultunk, jött némi égett gumiszag befelé, ki tudja mi a gond a busszal. Aztán jött a jegyszedő srác át a csomagokon, a tömött buszon. A jegy 75 rupi. Bár a 80-ból nem adott vissza. Sebaj. (75 rupi kb. 300Ft)
Kértem szóljon amikor le kell szállnom, válaszra nem igazán méltatott, de szólt. 🙂 Férfi, nem egy szószátyár, főleg nem hajnalban.
Az út befelé valami nagyon puccos helyen ment, mert meglepően tiszta volt. Aztán szóltak, hogy szálljak le.
Jaj! Még mindig sötét, az út tele autókkal és tuktukokkal. Mind kiszúrt persze, én meg nézek körbe, hol lehet a bazár bejárata, de csak valami nyomornegyedet látok. Aggódom kicsit, de uralom a helyzetet. Kérdezem merre a bazár főbejárata, elvileg szemben az állomással, de valahogy mégsem. Kiderült, ez itt az állomás hátsó bejárata, szívesen elvisznek. Mondtam, gyalog megyek, merre menjek. Egy pasi útbaigazított. 500 méter előre, aztán jobbra és megint jobbra. Elindulok a kihalt autóút mellett. Nem egy vidám környék. Emberek szarnak, hugyoznak mindenféle. Alszanak a bicitaxin, a tuctucban, az út szélén. Húgy és dzsangaszag keveredik az út széli vastag szeméttel. A tuktukos, aki útbaigazított utánam jött és szinte lebaszott, hogy túlmentem, hát megmondta, hol forduljak le (sorompó volt, de arra kellett menni). Aranyos volt, végülis engem vigyázott. 🙂
Visszamentem a jó útra, át a vasútállomáson, ember és kutyaszar itt ott, nagyon durva narkósok pléddel a hátukon, hajléktalanok, főszag. Az állomás bejáratánál annyi ember alszik a földön, hogy alig lehet elmenni köztük. Na meg pár kutya is van persze.
Még mindig sötét, pedig már 5 óra. Emberek nyüzsögnek, kezdődik a nap, de még minden zárva. Sáros, iszonyat szemetes mocsokban elindulok a bazárba, elvileg nem sokat kell menni. Keresem a Citybankot, közben mindenféle emberek jönnek szembe. Guberálók, ébredők vagy későn fekvők. Egy helyen imátkozók vannak. Gyertyák a földön az út szélén virágkoszorúval (az ázott szemét mellett). Hát nem érzem a biztonságot olyan nagyon.
Meglett a szállás végre, a recepciós egy földre terített szivacson alszik. Felébresztem szegényt, a hallban várhatok, reggel 8-kor megkapom a szobát. Ez nagyon rendes tőlük, délnél hamarabb nem szoktak becsekkolni.
Felkísérnek egy hallba, kapok Wifit kérés nélkül, veszek vizet és végre lerúgom a bakancsot. 21 fok van. Meleg és párás is. Ahogy elkezdtem ezt írni, elszakadt az ég. Szerencsém volt, hogy nem áztam el.
Lassan világosodik. Kicsit ledőlök, még másfél órára, 8-ig. Aztán irány a város, ruhákat kell vennem a tanfolyamra. Holnap meg a harmonium üzleteket nézem meg, aztán holnap este irány Kullu.
Furcsa érzés. Megint a kosz és a mocsok, a végtelen szegénység, a szakadt, tömött buszok, de valahogy mégis jó. Felfedezés, kaland! Ki az európai elkényeztetett, elkényelmesedett világból egy másik valóságba.
A vidék azért biztos jobb lesz. Még is csak Delhiben vagyok. Ha valahol, akkor itt van nyomor.

Categories: India | 9 hozzászólás

A hőstett oda lett, és egyáltalán nem bánom

Mert hogy végül mégsem egyedül megyek. (Aggódók fellélegezhetnek.) Illetve csak az elején, a tanfolyamra megyek egyedül, majd a jógatanári iskola utolsó napján találkozom Gabival, a párommal, és együtt indulunk neki Kasmír felfedezésének. Régóta beszélünk róla, a lehetőségről, hogy talán… lehet… hátha összejön, hogy csatlakozik, és végre tényleg összejött. Teljesen új perspektívába került az utazás.

A bizonytalanság időszakában sikerült végig elengednem ezt az opciót. Úgy voltam vele, hogy ha jön, akkor Kasmír mellett érdekes lesz egymást is felfedezni, de ha mégsem jön, akkor életem első igazi hátizsákos kalandját tettem volna meg egyedül, és az is eszméletlen izgalmas lett volna fizikálisan és mentálisan egyaránt. Na de most már biztos: április 30-án randizunk Manaliban, a Yak & Yeti hostelben valamikor délután 5 körül. Addig nem is fogunk tudni kommunikálni egyáltalán. Még soha nem volt ilyen az életemben, hogy egy egész hónapig ne tudjak beszélni a párommal. Kíváncsian várom milyen lesz: hogy fogom érezni magam abban az egy hónapban? Milyen lesz újra találkozni?

Közben lassan most már elkapott a lelkesedés. Kicsit lassabban és később jött, mint Közép-Amerikánál, itt most valahogy Gabi kiköltözése Londonba és az ezer teendő teljesen gépiessé tett. Lista, feladat, megold, új lista, számol, pipál stb. Nem volt időm örülni sem igazán. Az, hogy felkészületlen vagyok, hogy mit kell Kasmírban megnézni, az már nem is zavar, az már kicsit jobban, hogy még van 400 oldal olvasnivalóm a tanfolyamra. Erre van még 4 napom. No de hát erre való a gyorsolvasás, belehúzok. A könyvet biztos nem viszem ki, egyszerűen túl nehéz.

Mostanra a Delhivel kapcsolatos félelmeim is lemúltak. Sok képet nézegettem, olvastam, néztem térképet, nincs mitől félni, nem lehet engem olyan könnyen átverni, a határozottságom mindig ki fog segíteni. Így most már végre izgalommal és nem félelemmel várom a leszállást péntek hajnalban. Van szállásom is, és metróval fogok bemenni a városba a reptérről. A szállás (Smyle Inn) egészen a belvárosban van, a bazár és a látnivalók is ott vannak a környéken. Szombat délutánig leszek Delhiben, majd éjszakai busszal indulok tovább északra, Kulluba, ahol vasárnap reggel 7-kor találkozom a tanfolyam szervezőivel a Bhuntar reptéren.

Ma este próbapakolás, kiderül belefér-e, hány kiló lesz, mi hiányzik. Elvileg nem lesz gond, de azért egy próba sosem árt. Nem vagyok én még olyan rutinróka, nem kell elbízni magamat.

Most el! Ugrok neki a maradék 400 oldalnak.

Categories: India, Készülődés | Tags: , , | 3 hozzászólás

Hamarosan útra kelek

Drága Barátaim!

Igen, jól olvastátok. Egyes számban van, ugyanis egyedül megyek méghozzá Indiába.

Április 2-án indulok Delhibe, ahol ha lehet egyet sem aludnék, hátha ki tudom hagyni a híres, neves Delhi Belly-t azaz a Delhi hasmenést. Visszafelé már mit bánom én, de odafelé nem kezdenék 3 nap fekvéssel. Szinte minden utazó elkapja, állítólag a vízben van valami. Megteszek majd mindent, de leginkább elhúzom a csíkot onnan amilyen gyorsan csak lehet. Egyébként sincs ott semmi, egy harmónium készítőt kivéve, ami miatt érdemes lenne maradni. A harmóniumot meg úgyis visszafelé szeretném megvenni, amikor jövök haza. A harmónium a jógánál az énekléshez használt hangszer, kicsi, hordozható, nem lenne nagy ügy hozni egyet. Majd szeretnék megtanulni rajta játszani, nem túl nehéz tán és Indiában töredék áron beszerezhető egy szép darab.

Itt egy kép róla: harmonium

Szóval Delhiből gyorsan tovább is állok a Kullu völgy felé, ahol egy 25 napos jógatanári tanfolyamon leszek teljesen elzárva a világtól. Vagy talán épp nagyon közel… ez majd kiderül menet közben. Mindenesetre se telefon, se internet nem lesz. Bár naplót fogok írni, de feltölteni nem fogom tudni, ez szinte biztos. Minden nap nagyon szoros lesz a napirend, korán reggeltől estig órák, gyakorlások és próbatanítások lesznek. De azért remélem némi sétára a közeli völgyben lesz lehetőség.

A tanfolyam végével valószínűleg teljes békében magammal és a világgal elindulok felfedezni Kasmírt, Tibet Indiához tartozó részét, ahol leginkább buddhisták vannak, nem hinduk.

Van egy nagyon izgalmas, egyesek szerint inkább marha veszélyes út Manali és Leh között. Sokáig szemeztem vele, de több szempontból is megbukott az ötlet. először is jó eséllyel zárva lesz az út május elején még bőven. Másodszor több 5000 méter feletti hágón vezet keresztül a 24 órás út, és az ilyen gyors ütemű emelkedés bizony magassági betegséghez vezet szinte biztosan, ami veszélyes is tud lenni akár. Nem kockáztatnék.

Részlet az útról:

Leh-Manali

Így inkább megyek a békésebb úton, azaz körbe Dharamsala felé. Itt lakik a Dalai Láma, remélem összefutunk. Aztán onnan Jammu, Srinagar és onnan Leh, ami azért egy két hetes út lesz, mert persze akkor megállok mindenhol kicsit körbenézni. Leh 3500 méterrel a tengerszint felett van, majd onnan lehet menni kirándulni a környező buddhista kolostorokhoz, vagy fel a hegyekbe. Szóval ez egy fokkal biztonságosabb út lesz, bár azért ha május végén szabad lesz az út visszafelé esélyes, hogy megteszem ezt a híres utat. Akkor már jó eséllyel jöhetnek az 5000 méter felett hágók, nem lesz probléma.

A Taj Mahal meg az összes többi indiai látványosság viszont kimarad, mert épp 42 fok lesz egész Indiában, és én úgy döntöttem, hogy nincs az a templom, ami miatt a 42 fokban utazgassak. Majd legközelebb máskor megyek, ha lesz legközelebb!

Május 30-án jövök haza Európába, és remélhetőleg mihamarabb elkezdek jógát tanítani. Önjelölt tanítványok máris vannak, nagyon várom már, biztos nagyon izgalmas lesz.

Szerencsére minden munkám kibírja a 2 hónapos szünetet, így az egyetlen újdonság a mostanhoz képest majd az lesz, hogy párom, Gabi már kint lesz Londonban, és együtt folytatjuk az életet tovább.

Indiában, és főleg a Himalájában az internetkapcsolat nem tudom mennyire lesz jó, az biztos, hogy írok naplót, de hogy fel fogom-e tudni tölteni, azt nem tudom. Azt azért lehet tudni, hogy az indiai viszonyok elmaradnak a modern közép-amerikai színvonaltól. Meglátjuk.

Aztán persze, aki úgy gondolja, hogy nem ismer és nem érdekli a beszámolóm vagy Tesóm nélkül biztos nem is lesz olyan jó olvasni az utat, az bátran iratkozzon le. De ha ismeretlenül is követi az utamat, akkor én annak csak örülök.

Addig is szép napokat, várjuk a tavaszt közösen, én már érzem, közeledik.

Kitartást mindenkinek!

judit

Categories: India, Készülődés | Tags: , | 20 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d