India

Május 29.
Ez az utolsó napunk. Egyre többet beszélünk otthonról, hogy mit fogunk csinálni az első napokon, mit foguk enni. Gabi már erős gitárhiányban szenved, na meg a lányával sem tudott beszélni az út alatt. Én is csak nemrég tudtam pár sort csetelni a családdal, a barátokról nem is beszélve. Meg a pormentes élet is jól fog esni, meg egy kád forróvíz. Gyorsan egyszerűsödnek az igények egy-egy ilyen út után. Én tervezem a jógatanítást, meg próbáljuk kitalálni melyik országban is szeretnénk lakni és ott mit foguk csinálni. Sok a kérdés még, majd szépen összeáll a kép amikor ott leszünk és csináljuk. mielőtt még nagyon meleg lenne elmegyünk megvenni a harmóniumokat. Egyezkedünk, alkudunk, kapunk könyveket is ajándékba és megvan a két harmónium. Nagyon jó! Már csak meg kell tanulni rajta játszani, meg énekelni hozzá és mehet a kirtan. Visszahozzuk őket a szállásra, kezd meleg lenni, én máris tusolok még egyet mielőtt elindulunk a hőségbe várost nézni. Pár templom és a vörös erőd a terv, nem visszük ma túlzásba. Sok jégkrémmel, hideg vizzel és sok-sok teljesen levizezett fej és kalap megment a hőgutától, de hogy igazán élvezni tudtam volna bármit is, az túlzás. Kedvenc helyem a klímás metró volt, ott próbáltam az üzemi hőmérsékletet visszanyerni. 45 fok volt ma. Többször álltam közel a hőgutához, de végül megúsztam. A reptéren olvastuk a helyi újságban, hogy 1200-an haltak meg a nagyon nagy hőség miatt az elmúlt hetekben. meglepő módon szinte 100 méterenként láttunk szörpös vizet osztogatni az utcán. Nem mertünk belőle inni, jó nekünk a palackozott víz. Nem kokáztatunk itt a végén, de örültünk, hogy a helyiekre vigyáznak. Az erőd nagy és szép. Kb. 400 éve épült vörös homokkőből. Az épületek tele faragott márványoszlopokkal és kapukkal. A kertben rengeteg szökőkút nyoma látszik. Ha ezt felújítják rendesen eszméletlen szép lesz. Ma eldöntöttük, hogy kirúgunk a hámból és eszünk egy rendes, klímás étteremben. Delhiben biztonságosabb is, nem akartunk utcai kaját enni ebben a hőségben. Ezt is nagyon jól csináltuk, sikerült többszörösét költeni a megszokottnak. Aztán újabb mangójégkrém, és pihi. Reggel már semmi dolgunk, csak 10 körül elindulni, 2-kor indul a gépünk Londonba.