El Salvador

2014. február 2.
Reggel pakolás indulás.. de nagy a baj. Nincs hűtőmágnesünk, és az egyszem nagyon finom krémes sütis sincs még nyitva. A legjobb süti volt az elmúlt 2 hónapban… még otthon is megállná a helyét.. puha tésztában sok-sok nagyon könnyű langyos krémes… hmmm. Szomorúan baktatunk tovább (főleg én ugye), fogjunk egy taxit, hogy ne porolódjunk le annyira.. meg egyébként is nagyon olcsó. Irány a buszállomás. A taxis megkérdezte tetszett-e Santa Rosa, és hogy ugye milyen biztonságos. Tényleg az volt, nem éreztük, hogy aggódnunk kellene, de kerültünk is minden kicsit is kockázatos helyzetet, helyszínt. Szegények, mennyire frusztrálja őket ez a biztonság kérdés.. elég szar érzés lehet. Az állomáson megtudjuk, hogy előbb el kell mennünk Ocotepeque-be, onnan másik járattal El Poy-ba, ami már a határ, majd onnan Santa Ana. Szép út lesz, reméljük minden simán megy majd. A pasi telefonál egyet… mondja, hogy lesz egy busz 20 perc múlva, ami El Poy-ba megy közvetlen, várjunk itt. Akkor mi beülünk a szomszéd büfébe reggelizni, mondjuk neki. Épp megesszük, mikor Tesó lát sietős turistákat, kiszaladok.. a buszon El Salvador, mondom El Poy.. igen, gyerünk.. futok Tesóért, meg a hátiért… a busz közben csurog előre, futás a busz után.. felpattanunk.. hát ez kicsit kapkodós volt. Aztán mikor a jegyet vesszük a kalauztól fél óra múlva kiderül ez a busz nem megy közvetlen El Poy-ba.. át kell szállni. Sosem tudjuk meg létezett volna-e a közvetlen járat. Ez egy rendes nagy busz, rég ültünk már ilyenen.. tiszta luxus… nagy a kényelem, Tesó sem terpeszben ül.. végre elfér a lába. 🙂 A két órás út alatt megírom a tegnapi blog elmaradást, meg nézelődünk. Nekem nagyon megtetszett a Honduras-i táj. Olyan szépen lankás hegyek.. mint Erdélyben.. de persze más a növénytakaró. Elérkezünk Ocotepeque-ba, kicsit sétálunk, keresünk hütőmágnest, de vasárnap van… szinte minden üzlet zárva. Kérdezgetjük is, aztán már csak valami apróság kellene, amin van Honduras felirat, aztán mágnest majd rakok rá én… nagy nehezen végre meglett. Épp időben, Tesó kezdett türelmetlenkedni.. jogosan egyébként.. sok út van még hátra, mi meg ilyen hülyeséggel foglalkozunk. A határra taxival megyünk.. 35 lempiráért kivisznek.. a sofőr jópofizik… Vegas-ban dolgozott építkezésen.. 16 $-t keresett óránként. Nem rossz bér. A határon kitesz, épp hogy van pár ember arra.. a határőr pecsétel, átsétálunk a másik oldalra, ott is kb. 4-en vagyunk.. a határőrnek látszik fingja sincs hol van az ország rublika az útlevélben, de segítek neki megtalálni az országot.. ők még nem hallották ezt az országot sosem. Kérünk, de sajnos nem kapunk pecsétet… amióta a közép-amerikai egyesülés létrejött Guatemala, Honduras, El Salvador és Nicaragua között, azóta nincs pecsét. Megjegyzem erről csak ők tudnak, Honduras-ban nem igazán. Elvileg nem is kellene csak egyszer belépést és kilépést fizetni, ami érvényes mind a 4 országra… de ugye ezt hogy magyarázzam el a határőrnekő Na de itt tudták.. nem is kaptunk pecsétet sajnos. 🙁 Aztán átsétáltunk a faluba… olyan kihalt minden, mondjuk vasárnap dél van, hova kapkodjanak. Kiállunk a hűvösbe, majdcsak jön valami, ami felvesz. De nem nagyon jönnek.. végre egy járókelő.. megkérezzük.. menjünk tovább, ott lesz a buszpályaudvar. És valóban… ott a busz, fél óra múlva indul San Salvadorba. Olyan iskolabusz megint. És kezdetét vette a több, mint 3 órás hőségben való buszozás, miközben szállt be a por. Szerencsére engem lekötött egy film, Tesónak jutott eszébe még tegnap, és olyan csudajó netünk volt, hogy a mobilra sikerült egy éjszaka alatt letöltenie a Nevem Sam című filmet. Nagyon jó volt, de én végigpityeregtem… néztek is a helyiek mit szomorkodok én ott.. kicsit ciki volt. Legközelebb valami könnyebbet kérek… gondolom majd két hónap múlva jön el az ideje újra. 🙂 Na de ez az utazás végtelennek tűnt. Bár olcsó nagyon (1,17 USD a 3 órás út.. vicces), de megáll minden bokorban, ott felpattannak a mogyoró-nyalóka, sült csirke-papas, csodavíztisztító, üdítő.. meg a jó ég tudja milyen árusok, aztán mindegyik levegővétel nélkül sorolja mit árul jó hangosan, hogy mindenki hallja, miközben túródnak végig a buszon. őrület! De azért vicces is. Az már kevésbé, hogy gyerekeket is látunk dolgozni, egészen fiatalokat.. olyan 8-10 körülieket. Remélem holnap már iskolában lesznek. Itt kicsit keményebb az élet nekik is. 🙁 Nagy sokára megérkezünk San Salvadorba, negyed 5 és még át kell menni Santa Ana-ba, ahová egy másik terminálról megy a busz, és még másfél óra a menetidő. Fogunk egy taxit, 5 dollár a másik terminál, nem gond, menjünk.. Tesó poénból megkérdezi mennyi lenne Santa Ana-ig.. 40 dollár.. 35-ben megegyezünk, mekkora királyság, egy óra múlva ott leszünk. Olyan zavaros volt ez a délutáni utazásunk egyébként is… mert El Poy-ból a térkép szerint nem kellett volna lemenni San Salvador-ba, meg is néztük térképen hol lehetne átszállni, de a buszsofőr azt mondta Las Aguilares-ből nem megy busz Santa Ana-ba. Megkérdeztük a mögöttünk ülő, egyénként angolul beszélő utast is.. ugyanazt mondta. Ezért mentünk tovább.. de taxi lehet lett volna hasonló áron, és akkor megspóroltunk volna másfél órát. De azt sem tudjuk milyen az út.. mert ha nagyon hegyi, akkor lehet nem találunk olcsón taxit. San Salvador és Santa Ana között autópálya van végig.. lehet ezért is volt olcsó a taxi. Szóval kissé kimerülve érkezünk Santa Ana-ba.. odavitetjük magunkat a Casa Verde-hez, Lonely Planet ezúttal jót mondott… nem olcsó, de nagyon frankó hely. Eddigi utunk legjobb tusolója, még ha a kubai 5*-os szállodát beleveszem, akkor is. Az egész tiszta, nem poros, nem máló falas, nem ablak nélküli hely… van szuper konyha, hűtőben sör olcsón.. a srác is nagyon szimpi. 25 dollár/éj.. de végre jó helyünk van.
Lecuccolunk, aztán irány a város, mindjárt sötétedik. Carlos, a házigazdánk felvilágosít, hogy mivel ma választások vannak minden zárva van.. és ilyenkor 3 napig nem szabad alkoholt árusítani. A szavazást értem, még talán azt is, hogy előtte ne igyon a nép, de másnap se!?!? Akkor azért olyan üresek az utcák.. minden roló lehúzva.. de a főtéren.. ott már megy a buli.. hangos zene, utcai árusok, minden van. Egyébként maga a város egy újabb poros kisváros (hiába nagy). Egy főtér van, ott van egy pár szép épület, meg egy akkor katedrális, hogy nem is tudom hol van ekkora… de az utcák mocskosak, tele szeméttel. Szörnyű! Betérünk egy Biggest-be… helyi Mc Donalds.. megy a TV-ben a választási balhéról az adás.. kár, hogy nem értem. Hazamegyünk, ebből ennyi elég is… otthon kiderül reggel fél 8-kor indul a busz, amivel eljutunk Cerro Verde-be, a Vulkánok Nemzeti Parkjába. Jó korán van ahhoz képest, hogy a vulkán nincs messze és 11-kor indul a túra. De a következő busz 10-kor megy, azzal tuti nem érjük el a túrát. Így akkor 6-kor kelünk.