El Salvador

2014. február 4.
Tea, kávé, sárgadinnye.. az udvaron reggelizünk.. nyugisan kezdünk ma. A ruhák egy éjjel alatt megszáradtak.. itt nagyon meleg van… Tesó lelkes is nagyon. Kicsit eltököljük a reggelt, de néha kell lazítani is. 11 körül elindulunk a város felé megnézni a katedrálist meg persze megeszünk egy hambugresa-t a helyi comedor-nál. Az egész belváros egy nagy piac. Itt mindenki árul valamit… kaja, ruha… minden van. Hallom ahogy utánunk kiáltják, "Gringos".. vagy átkiáltanak a másiknak.. "Victor, chica!". Már volt egyszer, hogy egy gyereknek elmagyaráztam, hogy nem vagyunk Gringos-ok. Már csak a miheztartás végett. 🙂 De hát ez van, nagy feltűnést keltünk. Visszamegyünk a Casa Verde-be a hátikért, amiket itthagytunk míg várost néztünk. Cefet meleg van.. fél 1 lehet. Reggel jött egy amerikai csaj a Ruta de Las Flores felöl, kérdezgettük.. nem nagyon ájult el a helytől. A falvak ugyanazt a szemetet árulták, mint itt a piacon.. látott vízesést is, az szép volt, de semmi extra különleges. Szóval leültünk, hogy menjünk, de hová is? Tesó menne már a tengerre… a meleg engem is erősen motivál… meg a csajszi sztorija… nem fogunk nagy dolgokat kihagyni. Menjünk akkor a tengerre. Na de akkor melyik partra? San Salvador-tól van egy város, La Libertad.. elég rossz hírben van a Lonely Planet szerint, de onnan nyugatra vannak a szép partok.. kinézünk egyet.. a Playa El Sunzal-t.. szörfös hely… biztos szép lesz. Na akkor háti fel, irány a buszpályaudvar. Tesó: – Menjünk taxival. Hát tőlem.. de az sok lesz. Busszal 4-4,5 óra lenne egy átszállással, kicsit elszarakodtuk a napot, tényleg elég későn érnénk oda. Viszont 10 dollárból megúsznánk a San Salvador-i taxizással együtt ha át kell menni másik pályaudvarra. Ez lesz legalább 50. Azt mondja várjam meg a csomagokkal, elmegy taxit fogni. Hát hajrá… meleg van, nekem csak jobb… biztos nem kellekő.. Biztos. Hát akkor sok szerencsét! Nemsokára visszaér egy szakadt Toyotással, akkor irány a Playa El Sunzal. 60-ért visz el minket, elég sok, sosem csináltunk még ekkora luxust (Kubába is taxistunk, de ott ugyanannyi volt, mint a busz). De igazándiból jól esik.. másfél óra alatt megérkeztünk.. király. Az El Balsamo-ba szállunk meg. Egy holland-salvadori pár csinálja. Hatalmas szobánk van, szörfdeszkatartó, 2 db dupla ágy. Sajnos az ivóvíz nincs benne, és szappant sem kapunk, apró bosszantó részletek.. de sebaj, tetszik, 25$, kivesszük. Akkor kis pakolás, aztán irány a tenger. Belize óta nem láttunk tengert, de jó lesz már. Egyszer már megállapítottuk, hogy minden embernek két hetente két napra el kellene mennie egy tengerhez, hogy pihenjen, kicsit feltöltődjön. Mintha a hullámverés az ember generátorát hajtaná és töltené fel. Nagyon jó, nagyon pihentető. Lementünk a partra, nem is tenger ez jut eszembe.. ez itt kérem a Csendes-óceán. 🙂 Hatalmas hullámok.. a kubai az semmi… ezek itt csak úgy jönnek mindenféle szélfújás nélkül. Nem is értem honnan ezek a nagy hullámok. Ha kinézek a nyílt vízre, ott sima.. aztán egyszer csak megtörik, és rögtön nagy tarajos, átbukós hullámok lesznek.. de akkorák.. majdnem félelmetes. (Nem vagyok egy rutinos tengeres, óceános ugye.) Baromi jó… 10 métereket dob arrébb a hullám. Nem is tudom mekkora lehet… másfél méteres biztos volt. Távolabb láttunk kezdő szörfösöket gyakorolni.. nekik ez semmi… hullám kezdőknek. Na meg a lényeg… a homok. Ez nagyon durva… koromfekete vulkáni homok. Ugyanúgy gyorsan ülepedik és ugyanolyan szemcsés és tiszta… csak fekete. Nagyon furcsa! Nem hívnám szépnek.. pedig látom, hogy tiszta.. de mégis. Amikor megszárad, akkor kicsit szürkés, de vízesen iszonyat fekete. A hosszú, homokos part mentén kis hotelek, éttermek, de javarészt zárva. Lehet lement már a szezon… nem tudom. Azért vannak turisták.. rég láttunk már ennyit egy helyen. Fürdés után visszamegyünk átöltözni, meg a fényképezőgépért… irány naplementét fotózni. Kicsit oldalt megy le a Nap… nem a tenger felett, de így is nagyon szép. És meleg van! Az utóbbi időkben esténként kellett egy pulcsi, mert lehült a hegyekben, de itt meleg van egész este. A parton iszunk egy csapolt (igen, bizony… csapolt) helyi sört (Pilsener).. bámuljuk a vizet.. jó már megint tengernél lenni.. kicsit pihenni. Keresünk egy kajáldát, eszünk hatalmas adagokat viszonylag olcsón… akkor irány vissza, mert már erősen sötét van. Ne menjünk a parton, mert nincs zseblámpánk, itt a főút, nem lehetünk nagyon messze. A főúton megyünk… aztán megyünk.. sötét van… pár kutya megugat minket… megyünk.. hol van már?… nem mentünk ilyen sokat a parton.. de nem láttuk a táblát, biztosan nem mentünk el mellette.. megyünk még, kiérünk a faluból.. teljesen sötét van… kamionok, autók húznak el mellettünk… következő falu.. ez itt a miénk.. és meglett a bekötőút. Hát hogy nekünk mindig kell egy kis izgalom!?! Meg hogy lehetünk ilyen hülyék, hogy nem visszük a nagyon okos telefont magunkkal, amin van térkép? És zseblámpát sem?!? Nagyon amatőr hibák! Mint kiderült az út kanyarodott, míg a part egyenes, ezért több, mint dupla olyan hosszú volt. Hát kitisztult a sör a fejünkből az biztos. 🙂