Kiokosodtam áradás ügyben. Az van, hogy itt a Mekong-deltában, ami 40500 km2, azaz majdnem egy fél Magyarország, a tengerszint feletti magasság 1-2 méter körül van. Így ha a klímaváltozás miatt megemelkedik a tengerszint 1 méterrel, a Mekong-delta vidékének 47%-át állandó tengervíz fogja borítani. Szóval ez a vidék 1000 évvel ezelőtt egy teljesen mocsaras, elárasztott vidék volt. Aztán jöttek a népek északról és csatornákat ástak ki, így nyertek lakható, művelésre alkalmas szárazföldeket. Ezért az egész terület tele van csatornákkal. Vannak egészen nagyok is, akár Tisza méretűek. Can Tho-ban van olyan csatorna, ami nyugatra, a Thai-öböl felé vezet míg a fő ágak és maga a folyó is a Dél-Kínai-tenger felé megy. Az árapály jelenség emiatt az alacsony vízállás miatt egészen Can Tho-ig ér, ami a tengertől 80 km-re van. Szóval egyrészt állandóan árapály van két oldalról is, miközben szeptember-október az esős évszak ideje, amikor az egész vízgyűjtő területén áradás van. Ez a két hatás okozza, hogy bár az esőzések áradását elbírná a meder, de az árapály visszanyomja a vizet és ettől önt ki a Mekong Can Tho-ban, pontosabban a Mekong egy hatalmas ága, a Hau-folyó. Emellett vannak gátak, vízgyűjtők, amik ha megtelnek, leengednek… de erről többet nem tudok. Természetesen kaptok 2 tanulmányt is erről, a második igazán tudományos. https://www.researchgate.net/publication/259552972_Ocean_Tides_and_the_Influence_of_Sea-Level_Rise_on_Floods_in_Urban_Areas_of_the_Mekong_Deltahttps://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0272771418303512
Na most, mindent tudunk a Mekong-delta dolgairól, nézzük, mi is történt ma. Az áradás sokkal kisebb volt, mint tegnap, így már 8 előtt könnyedén elindulok magamtól motorral, semmilyen segítségre nincs szükség. először is kijutva a városból át kellett mennem a Hau-folyón. De ez egy meredek, magas híd. Eléggé félelmetes messziről, de aztán felmenni rá nem volt az, bár kicsit fújt a szél.
Ez lenne a Hau-folyó, a Mekong legnagyobb mellékága a híd közepéről. Kb akkora, mint a főág, legalábbis ránézésre. Ez meg a híd. Nem is látszik milyen magas, de nézzetek meg róla you tube videót, mert nem kis darab. Can Tho bridge néven tuti lesz valami videó róla. Aztán elindultam a kisebb utakon. És csatorna csatorna hátán. A salátás motoros megelőzött, mert szerintem szar az út és murvás..de ő hasított. Jackfruit. Nemtom ennek mi a magyar neve. Mondjuk könnyű fánként 2-5 gyümölcsöt benejlonozni, hogy védjék mindentől is. A meggyel nem lehetne ezt megtenni. Sok helyen a ház félig a csatorna felett van. A híres Sa Dec-i Duras ház. Látni még pár hasonlót a parton. Bele tudom képzelni az életet. Nagyon takaros ház. Nem túl nagy egyébként. Egy kínai kereskedőé volt utoljára. Ezért gondolom a design egy része tőle származik. Attól még nagyon szép. A kilincs elijeszti a gonoszt.
Egy amerikai turistacsoporttal futottam össze. Kíváncsian néztek rám, beszélgettünk, hogy egyedül jövök-megyek. Nekik ez teljes ámulat. Meglett a buszos téma a nyugdíjas csapatnak. Viszont jártak már Budapesten is, nagyon örültem neki.
Nagyon meleg lett, így keresek egy kávézót. Az első helyen nincs cukormentes tej, így csak üdítőt iszok. A következő hely egy pörkölő, szerencsére itt kaptam cappuccino-t. Itt leszólított egy holland ember. Itt lakik 3 éve, de alapvetően ebben a régióban (Dél-Kelet Ázsia) él már nagyon régóta. Angolt tanít egy nyelvsuliban, de állami iskolában is. Nagyon béna hely szerinte Sa Dec. Nincs egyetem, innen az okosabbja elmegy. Egy rendes kocsma sincs. Nem is értem, hogy tud itt meglenni ennyi ideje. Mert egyébként körbejártam a helyet, itt tényleg nincs semmi.
A parti sétányon virágzott a faElmentem a virág faluba. Itt mindenki virágot termel. A legtöbb ismerős szobanövény. Nagyon profin csinálják. Ezekhez a képekhez nem tudok mt írni. Az utcán mentem és ez volt két oldalt. Nem jutottam a végére. Itt Sa Dec mellett is van egy csatorna, ami mellett egy szebb időket megélt sétány van. Pedig akár igényes is lehetne. Kiértem a Mekong partjára. Hát ez sem kicsi. Ott a vízen a komp. Megyek egy kört. 6k egy jegy egy irányba. Szinte tenger… hatalmas víztömegA komp ma már korántsem olyan romantikus, mint a Szerető című filmben. Tényleg, aki nem látta, nézze meg. Nagyon bájos, romantikus film. Többségben a motorosok. Lassan érkezünk. A csatornákban lótuszvirágot termelnek a magjáért. A magja ehető. Finom. Szóval szerintem ezek a levelek a csatornákból jönnek, meg a parton is láttam már bekerítve lótuszvirágot. A magját megfőzik és a jeges teába téve árulják. Finom, édes.
Már 3 óra is elmúlt, mire visszaértem a komppal Sa Dec-be. A komp túloldalán vettem magnót meg benzint. Banánt kerestem, mert éhes voltam már nagyon, de nem találtam. A mangóval nem tudom mik a szándékaim, de legalább friss szedés. Mivel Sa Dec-ben tényleg nincs semmi, és bár egyszer megpróbáltam enni, senki sem beszél angolul, az étlap is csak vietnámi, és semmi olyat nem ismertem fel, amit ennek, így egyszerűen csak távozom. Végül találtam egy nagyobb üzletet és volt benne egy burgerező. 6 hetet kibírtam, hogy nem ettem szemetet, de ma nem volt más. Valszeg nem is lesz többször ilyen.
Visszafelé útközben beugrom egy templomhoz. Fényjáték nélkül Buddha sem létezik. Gigantikus méretű levelek. Nem próbáltam kk, hogy elbír-e. Viszont megfogtam, es iszonyat szúrós kívülről. Nem kicsi tüskék. Ez már megint útban visszafelé. Nem tudom mi. A Can Tho hídon pont a naplementében megyek át. Sokan megálltak fotózni. Elég nagy a forgalom egyébként.
Jól elfáradtam mire hazaértem. Rögtön kajálni megyek… vissza a Tai étterembe, ahol első este voltam. Most szerencsére nincs elárasztva. Fotó nem készült, zöldséges-csirkés ragu volt rizzsel. Akkor irány haza, áradás ma elmarad vagy később lesz. Remélem reggel megint nyugi lesz és lejutok a vízipiacra. Kap még egy esélyt. A buszom délben indul vissza, elvileg lesz időm a toronyra, a repül még 20.40-kor megy. Jó sokára érek a szigetre. Ez van. Majd ott lesz pár napom pihenni.
Hiába ébredek korán, ezúttal nem miattam bukott el a korán indulás. 8-kor hívott a motoros csávó, hogy nincs motorja. A szálláson van, de magas a víz, csak 9.30-kor tudok indulni. Annyira nem zavar a kényszernyugi, de azért mégis jobb lett volna nem lemaradni teljesen a vízi piacról, mondjuk legalább nem volt tömeg. De azért elmentem, egy néni elkapott és jött utánam motorral. Mosolygós, kedves néni volt, elmagyarázta, hogy van hajója, elvisz egy kanyarra. A 275k-ból 150k lett. Annyit megér egy privát hajókázás akkor is, ha a piac már elúszott.
Én akkor várom a nénit, hogy jöjjön a hajóval. A büféshajós néni épp a folyóban mosogatja el az edényeket. Na ezekből nem nagyon kellene enni… ezt rontottam el a piacon Saigonban. Közben a néni ott kocog a falon, mindjárt jön a hajóvalMár itt is van. Nem annyira néni ám ő. Szerintem kb egyidősek lehetünk. Állat vagány nagy hajója van, és iszonyat rutinos. Szeretem a vagány csajokat. A kommunikációnk nagyon sovány nyelvileg, de egyébként minden mozdulatát, szavát értem, ő is az enyémet. Pl hogy nem állunk meg büfébe enni, csak fotózás van. És hagyja is. Örülök, hogy nem erőszakos. Azért még elkapunk pár árustItt ilyen nagyon kicsi a görögdinnye. Nem volt még merszem venni. Meg ugye cipelni sem akartam. Azért egy helyen kikötünk. Ez itt a rendes turistajárat-megálló. Szóval így csinálják a rizstésztát. Van egy rizsliszt keverék a vödörben. Kb mint egy híg palacsintatészta. Azt egy nagy vaslapon megsüti fedő alatt, szóval inkább párolja. Aztán kiteszi ilyen szövött gyékényszerűségre a forró lapokat. Színezéktől zöld, mert csinálnak mindenféle színűt. Aztán kiteszik száradni és utána darabolják. Például ilyen kicsi gombócokba kötik. Ez egy kóstoló vagy gyerekadag. Aztán volt itt még egy csomó szárított hal, meg béka, meg kígyó. Ez itt a szárított kígyó. Megkóstoltam, finom, illetve semmi különös. Itt kell fotót csinálni a turistáknak. Néha olyan nagynak érzem magam. 😊 A kezünkkel a szerencsehozó kéztartást mutatjuk. Szóval ez inkább olyan nagybani piac. A folyón jönnek a termelők a hajónyi rakománnyal és adják el szerintem kereskedőknek. Gondolom már eladtak mindent. Mondom, hogy én erősen lekéstem a piacot. A dinnyés srác megismer. Nem tudom mi van a zsákban, talán édesburgonya, vagy tapióka gyökér. A kókusznak is szezonja van tuti. Nagyon sokat látni. És ananász is van bőven. A következő megálló egy kakaófarm. Elvileg délig van nyitva, de már 11.15-kor zárva volt. Fel is hívtam az embert, mert a kapun ott volt a telefonszáma, de elfoglalt, így nem tud fogadni. Nyilván nem csoport vagyok, és ebédidő is van, hová gondolok. Meg mondjuk tényleg lehet elfoglalt, bár 5 percre beengedhetett volna a kertbe és akkor nem a kerítésen keresztül kellett volna lefotóznom a kakaófát. Pedig végre egy fa, amin épp termés van. Azért csináltam pár képet. Elindulok tovább a kis úton, hiszen mindig ugyanazt termelik egy egész faluban. De ezúttal nem így lett. Talán egy helyen láttam még kakaófát. Viszont egy kicsi csatorna mellett ment az út. Itt liliomtermelés folyik ezerrel… és van egy kis híd is a csatorna felett. Hát nemtom, telefonnal a kezemben inkább nem. Mert azért nem annyira kicsi itt a víz. Mindenki nagyon megnéz, szerintem turista még nem járt ezen a kis soron. Ott a csatorna melletti kis út, ilyeneken jöttem-mentem elég sokat. Mármint úgy sokat, hogy közben 20-al mentem, vagy még lassabban. Vannak házak is a csatorna mentén. Mármint egészen a vízre épülve. Átlátni a házon a másik útig. Végül elindulok vissza a városba. alapvetően nem voltam 20 km-nél messzebb. Can Tho-ban van egy régi ház. Sajnos még nem nyitott meg a Covid óta. Legalábbis nagyon úgy néz ki. De a kapu nyitva volt, legalább kívülről meg lehetett nézni. Egész kis város van ezen a sziklán. A rácson keresztül próbáltam befotózni.
Jó meleg volt már, így ideje volt egy kávénak meg egy hosszabb pihenőnek. Kinéztem egy helyet, harmadikra sikerült a két lánynak egy hideg tejeskávét készíteni. Igyekeztem elmagyarázni, hogy espresso, cukormentes tej, jég. De kitartóak voltak és meg akarták csinálni, és végül sikerült is. Rendes tőlük, hogy igyekeztek.
Szóval itt ültem a klímában másfél órát. Volt nálam kaja is, kaptam kávét is. Jó volt pihenni. Azért 3 után továbbálltam. Kicsit ötlettelen voltam, így a térképet nézegetve megláttam a vízparton valami nagyobb zöldet, hátha park. Megkérdezem a csajszit, hogy ott árvíz van-e, azt mondta 4-ig nincs. Kiértem a partra, tényleg békés a víz. Bár magas a vízállás, semmi áradás. Ezt a képet jól nézzétek meg. 3 óra múlva a parton volt a vízszint, és reggelig emelkedik
Zavaros ez az árvíz itt. Egyrészt előrejelzik, hogy mikor kezdődik és meddig tart. Szinte pontosan 24 óránként jön a víz, aztán 8-12 óra múlva visszamegy. Este kérdeztem a szálláson, hogy hogy van ez, de sajnos nem kaptam rendes választ. Az biztos, hogy ez az esős évszak, a Mekong folyó vízgyűjtő területén, ami egészen Kínától idáig ér Laoszon, Thaiföldön, és Kambodzsán át jut el ide. Itt a deltánál több ágra szakad, ez itt a Hau-folyó. Ötletem, hogy valahol gát van, és onnan engedik ilyen szabályosan a vizet, de ezt ők nem tudják. Viszont okos emberek, a lány kicsit el is szégyellte magát, hogy ez eddig fel sem merült bennük, és elkezdett guglizni. Valamit a Holdra is próbáltak hivatkozni, de azt nehezen fogadom el, mert az ár-apály 6 óra, nem 24. Van még egy egész napjuk, kíváncsi leszek, hogy foglalkoznak-e a kérdéssel.
Itt a parton vannak egészen helyes házak. Az utcai árusok viszont már összepakolva, mennek el, jön a víz hamarosan. Nehéz elképzelni, hogy itt mindjárt kiönt az a folyó, ami mellett sétálgatok. Meg széles park is van itt Ho apóvalMeg egy érdekes legyezőpálmával. Na akkor ott hátul a sziget felett látszik a híd két csúcsa, meg jobb oldalt a híd többi részeA part nagyon szép. Na az ott szemben a túlpart. A parti élet nagyon is intenzív. Itt indult a séta, de ez csak egy mellékág. Ez meg a Hau-folyó. Nem a Mekong. Ez annak az egyik ága a Mekong-deltában. Itt is van forgalom. Keresek egy éttermet. Ezúttal halat eszem. 175k-ért egészen jó vacsora lett, elég is volt. És akkor este fél 7-re ez lett. És ez csak a kezdet. Igyekszem is haza, ezúttal kihagynám a vizes motoros élményt. Elég volt tegnap a biciklin, meg reggel kijutni az útra. Amikor a sétányon szembenéz a hajó. Az előrejelzés szerint 3,6 métert fog emelkedni. Nem tudom, hogy honnan indult, de ez már több, mint egy méter. Valamiért élvezik itt az emberek ezt a saras, áradós mókát, mert azért mondjuk a város köré gátat építeni nem lenne hatalmas dolog. De őket nem zavarja, hogy a várost elönti a víz. A házak úgy vannak építve, hogy nem megy be sehová, max a pincébe. Az utcán max térdig ér a víz, de az is inkább csak az óvárosban. Van ennek bája, az ember kint ül a háza előtt és bekopogtat a Mekong. Hideg nincs végülis, nappalra visszamegy és felszárad… max pár motor kicsit vizes lesz.
Hazaértem az áradás előtt, feljövök a tetőre megírni a blogot, olyan szép este van. És akkor fél óra múlva elkezd fújni a szél, morcos is leszek rá, mert a 11 grammos szemüvegemet lencsével lefelé tolta a kövön, eddig pedig olyan jól bírta a strapát, remélem ezt is kibírta különösebb karcolás nélkül.
Ja, és képzeljétek, 6 hét után ma megkapott a Nap. Éreztem én kicsit, hogy nem lesz így jó… a kezemre, lábamra eddig sosem tettem napkrémet, talán az első napokban, meg Mui Neben a sivatagban és ma is kellett volna. Na nem lett nagy baj, kicsit piros, reggelre elmúlik. Viszont tanulság, hogy holnap hosszú ujjút veszek fel. Az a tuti motorozni. Mondjuk a hosszú nadrágról már leszoktam, meg a cipőről is. Ma konkrétan egész nap a legolcsóbb gumipapucsban voltam, hisz bármikor vízben motorozom, ez a legjobb ilyenkor. Pont mint a helyiek. A szálláson van mindenhol benti papucs, mert ugye az ajtóban levesszük a cipőt, szóval egy olcsó benti papucsot kértem el kinti használatra.
Napközben meg lebeszéltem a szállással, hogy én holnap reggel korán szeretnék elindulni, mert Sa Dec kicsit messzebb van, és nem igazán szeretek a nagy melegben motoron lenni. Inkább fizetek egy parkolást valahol az árvíz zónán kívül. De erre nem lesz szükség, mert a tulaj srác megoldja, kiviszi nekem reggel a motort. Inkább ő tegye tönkre, mint én. Meg mondjuk neki van rutinja, pontosan tudja, hogy melyik utcaszakaszon hol a legsekélyebb a víz. Szóval akkor holnap irány Sa Dec. Most meg hirtelen leszakadt az ég, de itt a tetőteraszon van tető, remélem holnap estig kieste magát. Nagyjából holnap az utolsó igazán kirándulós nap, remélem nem lesz semmi nagy vagányság, csak békés motorozgatás, mint ma. Aztán holnapután irány vissza Sai Gon. (Mekkora bénaság, kiderült, hogy itt is van reptér, nem is kellett volna visszamennem Sai Gonba.) Na de nem vészes, legalább hátha holnapután felmegyek a 49. emeletre szétnézni. És akkor jön 4 nap sziget, aztán 4 nap Ha Noi és bő egy hét múlva már megyek is haza. Aztamindenit, hogy eltelt az idő… és hogy mennyire lehetne ezt sokáig csinálni. Talán kicsit hosszabb időre letelepedve itt-ott.
Én már teljesen azt hittem, hogy békésen teljesítem a terveket, itt már semmi izgalmas nem lesz, csak nettó szépség és felfedezés. De hát a felfedezés mindig tartogat meglepetéseket. És ez így van jó. Edzi az ember rugalmasságát, alkalmazkodó-képességét, problémamegoldó-készségét és fejleszti a humorérzéket.
A reggel még teljesen békésen indult. Korán ébredtem így már fél 9 után ott álltam az Újraegyesítés Palotája előtt tisztelegve készen a kőkemény történelem befogadására, reggeli után, de kávé nélkül. Addigra már ki is csekkoltam, a nagy zsákot ott hagytam a szálláson megőrzésre, majd busz előtt megyek érte.
Szóval még csak pár kis úttörő csapat lézengett az épület körül, meg néhány csinosan felöltözött kicsit idősebb család. alapvetően az épületet a vietnámi háborúban két dél vietnámi rebel pilóta annyira lebombázta, hogy inkább új épületet építettek. Hát mondjuk szerintem szebb lett volna, ha megtartják a francia századelő épületet hatalmas oszlopokkal, de értem én, hogy inkább újat akart az akkori vezetés.
Ilyen volt. Ilyen lett. Igazi ’70-es évekbeli stílus. Jó sok betonnal örök élet. Egyébként belülről sokkal jobbnak fest, mert az a sok kis ablak, az teljes méretű ablak, mondhatni egyben üvegfal az egész eleje és hátulja is, így nagyon világos az épület és még huzatos is, ami itt nem ártHatalmas sárkányos szőnyeg. Itt fogadták a delegációkat. Elnöki dolgozószoba. Meg itt a nagyobb delegációkat. Kilátni az udvarra. Kis úttörők nézik a kilőtt amerikai tankokat. Na ez házimozi. A filmvetítőHintafotel. Ez a lazítós szoba játékokkal. A két piros karikát érte találat. A bunker. Dolgozószoba Asszem ez volt a rádióadáshoz valami. Közös kép
Gyorsan fél 11 lett és nekem még nincs buszjegyem, ideje most már megvenni. 2-re veszek jegyet. Az egész dilemma a 49. emeleti kilátó körül volt. erősen felhős volt az ég, a legrosszabb fotózni és párás is nagyon a levegő, semmit sem lehet majd látni és még akár eshet is. Na de itt nagyjából végeztem, ha úgy alakul az időjárás, akkor felmegyek, ha nem, akkor Can Tho-ból visszafelé. Akkor végre jöhet egy kávé, keresek egy pékséget is… és kezdetét veszi az eszement költés, mintha valaki kivette volna a józanságot a fejemből. Kicsit gondolkodtam is rajta, hogy megírjam-e, mert annyira gáz, hogy eddig itt szarakodtam 20-40k miatt is, meg napokig nem eszek 100k-nál drágábban… és akkor bemegyek Sai Gon legpuccosabb pékségébe, és zokszó nélkül megveszek egy pisztáciás croissant 120k-ért. Ez még otthoni pénzben is 2000 Ft. Normális!?!?
Azért menő volt az egész. A cukor, a bögre,
És ez még csak a kezdet… mert ezt elcsomagoltatom, papírzsacskó, papírtáska, nagyon design szó se róla… és akkor a közeli kávézóban iszok egy kávét és olyan szép az a fahéjas bagel, kettő együtt 140k… pedig megnéztem az árát. Ez itt az operaház melletti terület a legdrágább szállodasoron. Hát na, tudni kell választani. Persze mondom magamba, hogy azért ez még mindig csak annyi, mint otthon egy süti+kávé, ami azért elég gyakran előfordul, szóval nem kell nagy drámát csinálni, de azért eddig olyan ügyesen és fegyelmezetten csináltam… ma meg itt a luxusba egy másodperc alatt elcsábultam… kétszer is. Egyébként mindez a buszos cég hibája, mert felhívtak, hogy valami műszaki okok miatt a busz csak egy órával később megy. Szóval lett egy kis plusz időm, miközben eleve úgy volt számolva, hogy kávézás is belefér.
És még mindig nincs vége!
De azért most tartok egy kis szünetet, mielőtt a következő költést megejtem. Megnézem az operaház hátulját. Majd az elejétMeg fotózok pár épületetItt maradt és még rendben is van. Nagyon szép épület. Ez a zöld volt a legviccesebb. Ez már egészen a Sai Gon folyó partján van. A tornyok előtt A folyóparton hatalmas sétány. Mondjuk fák nélkül nem teljesen értem mire akarják használni. Mondjuk most pont nem volt Nap. Végül eldöntöm, hogy nem megyek fel a toronyba, mert nem szép az idő. Viszont akkor felmehetnék egy sky barba nézelődni, elütni az időt. Életkép.
Nézem, hogy mi van a közelben, pont a szemközti utcában van egy…. aztán kiderül, hogy az a sarki hotel lesz (Majestic, látszik az előző képen), 5. emelet. Felmegyek, azonnal egy puccos étteremben találom magam. Mindegy, egy ital nem lehet nagyon drága, étlap jön, friss mangólé 180k. Na fasza, ennyi erővel felmehettem volna a 49. emeletre is, pont ennyibe kerül… bár szerintem ebben az időben innen szebb képek lettek. Szerencsére egy óra múlva indulok ebből a városból el… így megmenekülök a teljes kifosztottságtól. Nagyon sok pénzt költöttem, ráadásul még csak nem is ebédeltem semmi rendeset. Na de azért gyorsan elengedem, ilyen ez a Sai Gon, gyorsan beszippant.
És akkor a kilátás. Durva, de ez itt szembe pár év múlva tuti be lesz építve. Na oda nem mentem még felA világ legkisebb liftje. 2 személyes. Ez van a szállodában. Régi az épület, eredeti a lift.
Akkor irány vissza a szállásom, hátizsák fel, irány tovább a buszos felvevőhely, ami ezúttal egy benzinkút egészen a külvárosban. Majd fél óra motorral. Minibusz, elvileg 3 órás az út, ezúttal hideg sincs nagyon.
Próbálok motort intézni, mert kellene már korán reggel, hogy mihamarabb indulhassak Sa Dec-be. Nincs közel és korán sötétedik, inkább érjek vissza korábban. De a motoros fickót nehezen találom, így megkeresem a FB oldalát és akkor ott olvasom, hogy mindenki legyen nagyon óvatosan az áradás miatt, és ha vízben tolja a motort valaki, akkor utána nézesse meg. Hát fasza. Nem is értem, hát nem is esett… illetve nem ennyit.
Írok már a szállásnak üzenetet, hisz kérdezték már, hogy mikor érkezem, semmit sem írtak az áradásról. Hát bizony érinti őket is, de ne aggódjak, eljönnek értem az állomásra. Persze, jöjjenek, ez eddig okés, de hogy fogok utána közlekedni? Mondjuk azért szólhattak volna foglaláskor.
Közben átmegyünk a Mekong-folyón. Épp egy hidat építenek. Hatalmas ez a folyó.
Megérkezünk, egy fiatal német pár próbál a taxis hiénákkal egyeztetni, de ők összetartanak, duplapénzt kérnek, hiába mutatom nekik, hogy Grab-en mennyi lenne, nem engednek. Közben megjött a fuvarom, kérdezem őket, hogy akár pénzért, de vigyük már be őket legalább a városba. Nagyon rendesek voltak, mert tök ingyen elvittük őket a hoteljükbe. Máris szimpatikus ez a fiatal pár. Közben a buszon kiokosodtam az itteni áradásról, mert kicsit nem értettem, hisz nem is esett az eső. Szóval itt a Mekong fentebbi esőzései érnek ide és hozzák az áradást, és ez nem feltétlenül baj, mert hozzá a tápanyagot a rizsnek, meg mindennek. Aztán van a tenger felőli áradás is olykor, de az már nem jó hisz sós víz önti el a földeket, terméketlenné téve azt. Erre van is valami projekt folyamatban.
Hát ez így néz ki. Kaptam egy biciklit, azzal járom a várost, kaptam ajánlást is hogy hová menjek enni… de ez olyan durva, hogy a bicót kint hagyom, és gyalog megyek be.Végre vissza a normális árakhoz. 45k. Kimondottan olcsó volt. Vettem utána pár tavaszi tekercset, kellett a kiegészítés. De így is 65k volt. Na és akkor amit még nem értek, hogy itt azt mondja a csajszi, hogy reggel meg este van árvíz, nappal visszább húzódik a víz. És nagyjából minden reggel olyan 9 után már békésen lehet közlekedni, de este 7 körül mint valami éjszakai szörny, elkezd mindenhonnan felbugyogni a víz.Mert természetesen ez csak pár mélyebben fekvő óvárosi részt érint. Na majd holnap kinyomozom, hogy miért apad el nappal. Mindenesetre bicóval jobb, mint gyalog. De így is lábszárig vizes lettem. Nem vagyok egy higiénia fanatikus, de azért eszembe jutott, hogy mi minden lehet abban a vízben, ami felbugyog a csatornán és mindenhol.
Itthon jó alaposan lemosom a lábam. Asszem emiatt nem örvendetes ez a móka most. Meg mert akkor így hogyan megyek el bárhová. A motorkölcsönzővel is csak odáig jutottunk, hogy reggel 8-kor beszélünk.
