Lassan a végéhez közeledik az utam. Reggel a buszon lefoglaltam a hiányzó szállást. Kicsit olvasgattam hová is menjek a Mekong-deltában. 2-3 város volt a listán: Can Tho, a környék legnagyobb városa, és innen lehet elérni a legnagyobb úszó piacot, a Cai Rang-ot. Innen el tudok jutni Sa Dec-be is motorral. A másik opció Vinh Long […]
Megérkeztem Sai Gonba Read Post »
Mert ugye a kesudiófa volt a másik igazán fontos dolog, és ma azt is láttam, nem is keveset. Na de kezdjük az elején, mert ma megint annyi dolog történt és oly sok szépet láttam, hogy alig győztem nézni és látni és gyönyörködni. Reggel jó korán ébredek így a motorost már fél 8-ra kértem, hogy hozzá
Küldetés teljesítve Read Post »
Nem is olyan rossz. Egészen belejöttem a semmibe, mondhatni pikkpakk elszaladt ez a nap és már este is van. Reggel elkezdek Saigon szállás után nézelődni, aztán már elég sok helyen nem volt hely így nem szaroztam, inkább le is foglaltam. Azért mennyire más így utazni. Anno a Lonely Planet-el a hónunk alatt indultunk neki hátizsákokkal
Szorgalmasan teszem a semmit Read Post »
Reggel jó korán kelek, de annyira szar lett a szállás, hogy már szinte menekülök. A Hello Kitty design a legkevesebb, de sajnos a fürdőszoba penészes, dohos, egyébként is hideg van… örömmel indulok el innen. A motoromat kirakta a csávó (a szállásadó) időben, de azért arra nem figyelt, hogy irányba tegye. Én küzdöttem vele a szűk
Mui Ne, avagy vissza a tengerhez Read Post »
Szinte teljesen. Sajnos a gyógyulásom nem halad, sőt. A mai nap bár nagyon jó volt, este már fáztam a motoron. Ma többször láttam, hogy több ruha van rajtam, mint másokon, egyáltalán nem kívánkozott a pulcsi le rólam… valszeg egy kis hőemelkedésem lett estére. Na de kezdjük sorjában. Reggel verőfényes napsütés van. Akkor tus (ezért hűvös
Minden visszatért a régi kerékvágásba Read Post »
Ilyennek is kell lennie. Ez tipikusan az a nap, amikor fel sem kellett volna kelni az ágyból. De én jöttem-mentem… és azért annyira nem drámai a helyzet, de lett pár kellemetlen dolog. Reggel még minden békésen indult, bár esett az éjjel, attól még mire reggeliért mentem, már elállt. Aztán jött a minibusz, és elkezdődött a
Ez nem az én napom Read Post »
Megnéztem hány képet csináltam a fényképezőgéppel. Egyet se! Bocsika! Azért a telefonnal csináltam párat, kicsit egyhangú lesz, de mégis ezért fogtok leginkább utálni. Reggel végre alszom rendesen. Mondjuk este minden óvintézkedést megtettem. Ugyanis egy lánykollégiummal szomszédos a fal. Nem is értem, mert max 1 méter van a két épület között mégis mindkét épületen van ablak.
Bícselés, avagy a nagy semmittevés Read Post »
Reggel már 6-kor ébredek magamtól. Mire az oviban elindul a reggeli pörgetős zene a gyerekeknek, én már fent. Nem is értem hogy bírják ezek a kicsik. Este 9-kor még az utcán rohangálnak az egészen kicsi 2 éves gyerekek is, de reggel 6-kor meg már adják be őket az oviba… mondjuk lehet, hogy itt az oviban
Quy Nhơn – Nha Trang Read Post »
Azért na, annyira nem rossz itt az élet. És ha valami van itt, akkor az homokos tengerpart. Persze hullámok is járnak hozzá, és nem igazán kicsik ezek a hullámok, és ha kicsinek is tűnik, nagyon erős a sodrása. Reggel 6-kor már érkeznek a gyerekek az oviba. Bömböl a zene, de nem nyomja el a gyereksírást.
My Son-ban kb. 70 templom volt fénykorában, és a királyi családot, a hősöket is ide temették, emellett rengeteg faragott kőtáblát találtak itt. A Champa királyok építették és használták a 4.-14. század között. Ez Indokína leghosszabb ideig lakott régészeti ásatása. A Champák hinduk voltak, az angol Wikipedia úgy írja, hogy elindiaosodtak. My Son minden temploma Shivát
My Son, a Champa szent hely Read Post »
