Author Archives: judit

Hát ma este nem kell kimosni a ruhámat, elég csak szárítani.

Már korán reggel szakad az eső így nem sietek sehová. Akkor ideje lefoglalni a következő szállást, hisz holnap megyek Da Nang-ba. Ez nincs messze, 2,5 óra busszal. Hát nagy királyság van, mert iszonyat akciós árak vannak. Da Nangban negyedáron foglaltam szállást a Sapphire Boutique Hotelbe. 338k lesz a 2 éjszaka. Ez egy tengerparti szálloda, nyilván alapvetően tél van, így nagyjából gondolom üres a hely. Nekem jó poén a tengerparton sétálni esőkabátban is. Szeretem nézni a nagy vizet. Na meg egyébként a 27-30 fok nem épp hideg fürödni, ha nem esik az eső. Mert a tenger a Ha Longban is nagyon kellemes 25 fokos lehetett… itt, délen sem lesz hideg, mert hisz nincs hideg. De még mindig esik az eső, akkor lefoglalom Hoi An-t is. Ott is találtam akciós szállást, igaz „csak” harmadáron volt, nem negyedáron, de hát ez is nagyon menő hely lesz. Nem mintha most rossz helyen lennék. Azt hiszem itt is volt kedvezmény, de koránt sem ekkora. Mondjuk vicces lesz hátizsákkal bemenni a puccos szállodába… de nem először csinálok ilyet. Kubában a melósok buszát stoppoltuk le Tesómmal, és azzal mentünk az 5*-os all inclusive szállodába. Vicces volt. Az volt a szabály, hogy csak olyan dolgot eszünk, amit nem ismerünk. Nagy királyok voltunk 2 napig. Elvégre karácsony volt.

Na de vissza a jelenbe, itt nincs karácsony és nem is 5*, és reggeli sincs az árban, de azért elég menő helyek lesznek.

Lanyhul az eső időnként, de nem áll el teljesen. Mindegy, éhes vagyok, van esőkabátom, elindulok. első utam egy Hue Roaster nevű hely volt. Istenem, egy igazi csokis croissant. El sem hiszem. És persze egy cappuccino. Igazi hipster hely. Egy kis utcába kell bemenni (ez olyan max 2 motor fér el egymás mellett utca), és akkor beállsz egy garázsba. Onnan felmész lépcsőn és megérkezel a pulthoz. Kérsz, kapsz számot, és akkor ott is van kinti, benti rész is, meg van még egy emelet.

Búcsúzóul kérek még egy croissant. Pedig ma reggel megint úgy tűnt, hogy nem a legjobb a hasam és el is döntöttem, hogy ma egész nap csak rizs lesz a kaja. Hát gyorsan elbuktam ezt a nem túl erős elhatározást. Mondjuk inkább azt, hogy érezhetően nincs semmi bajom. Mert ha tényleg szarul lennék, akkor biztosan betartanám az üres rizs diétát.

Megint úgy tűnik, hogy elállt az eső, akkor irány az Agribank ATM. 6 percre volt. Mondjuk közben rossz irányba mentem, meg többször megálltam térképet nézni. Nem tudom miért, de én itt állandóan eltévedek, rossz irányba megyek, túlmegyek. Vannak nagyon szűk, kis utcák, észre sem veszem. Na robogok az ATM felé, kicsit csepereg az eső, sebaj, mindjárt ott vagyok, és akkor elkezd szakadni. Amint látok valami fedett helyet megállok, egy másik ATM, de addigra már szarrá áztam. Hát keményen indul a mai nap. Eláll az eső, megyek tovább, legalább a motoron gyorsabban száradok. Nincs hideg, nem lesz bajom. Megvan a lóvé, akkor irány a mai program. Ki a városból, az egyik császár sírhelye a terv. Az ATM-nél felveszem az esőkabátot, de nem teszem rá teljesen előre a motorra, mert nekem nem esik kezemre, hogy nem látom a műszerfalat, az indexet, meg semmit. Megint elkezd esni, most egy üzlet elé állok be, mert ez így nem túl jó. Az esőkabátról elöl a nadrágomra folyik a víz, a kezem sincs védve, nem jó ez így. Meg akkor leveszem a szemüveget, semmit nem látok benne, jobb nélküle. (-1,25-ös, mielőtt nagyon aggódna valaki, nem vészes.) Megint elállt, akkor most már nincs mese, kívülre teszem az esőkabátot, mint mindenki, ennek így lesz értelme. Kb. 15 percre van a hely… de aztán megint rákezd rendesen, nagyon esik már mire megérkezem egy étteremhez, az emlékműtől pár száz méterre. Mondjuk ekkor még nem tudtam, hogy ennyire közel vagyok. A család épp ebédel, nincs itt vendég egész nap se, hisz szakad az eső. Kiterítem az esőkabátot, szandit is leveszem, jó lesz mezítláb is, mindenhol tisztaság van, állandóan söpörnek. Hozza is a néni az étlapot, meg mit kérek inni.

Hát nem sietek ugye sehová. Az ember lebékül magával, meg a világgal. Jó nézni az esőt, mármint a szakadó esőt. Híreket sem nagyon olvasok, küldök videót a családnak, de alapvetően nézem az esőt, meg iszom a teát. Mi kell még? Jó sokáig esett, legalább másfél órát itt voltam, mire enyhült az eső. Rutinos vagyok, nem kell megvárni, hogy teljesen elálljon, ha már csak csöpög, akkor lehet menni. Esőkabát úgyis kell, ez ma már úgy látom egész napra rajtam marad. Elindulok, és tényleg csak pár száz méterre van a bejárat. Jegyet veszek 150k, és akkor lássuk mi van itt.

Tu Duc császár 1848-1883-ig uralkodott. Még életében elkezdte a saját síremlékét megépíteni, 20 évvel a halála előtt készen volt a komplexum, ami aztán olyan drága és puccos lett, hogy végül lakóhelyül szolgált, míg élt. A feleségének, mármint az elsőnek a több, mint 100-ból, szintén itt van síremléke. Viszont a testét nem ide temették, hanem valami titkos helyre valahol Hue-ben, amit a mai napig nem találtak meg, mert mind a 200 embert lefejezték, aki a temetésben segédkezett. Ezek szerint ez a drága császár ismerte a fáraók történeteit és azokhoz próbált hasonló örökséget hagyni. Mondjuk sikerült is neki, mert az egyik leghíresebb és legnagyobb síremlék az országban.

És akkor megint leülök a tó partján lévő kis pavilonban, és nézem, ahogy esik az eső. A tónál is jó lenni. Szakad rendesen. Felhívom Móni barátnőmet hajnali 9-kor. Kap egy kis felhőszakadás ízelítőt. Ez a nap ilyen sok szünettel telik, de nincs rajtam semmilyen stressz, vagy nyomás. Megnézem, amit meg tudok, nem erőltetek semmit. Ha meg nem, akkor nem. Az eső sem zavar, igyekszem nem elázni, de mivel nincs hideg, ha elázom, sem vészes, max kényelmetlen a vizes ruha. De mivel esőkabát volt és van rajtam, így leginkább a lábam lesz csak vizes. Szóval elücsörgök, jól esik a lassúság, aztán megyek tovább, amint enyhül.

Szóval elindultam volna, de a kijárat melletti büfében még egy jégkrém társaságában megvártam a soron következő záport. Elég jól bírta míg körbejártam a helyet. Az elején volt egy pihi, aztán végig semmi. Még meg is száradt a nadrágom.

Itt van 3 percre motorral az a fenyves, a folyó partján, elvileg szép a kilátás a folyóra, így ezen már nem múlik, arra kanyarodom. De sajnos a fenyvesben már elég sötét van, és sáros is, inkább megyek vissza a városba. Találok egy kisebb utat, nem hosszabb, csak kisebb mellékút, nekem könnyebb megjegyezni az útvonalat erre. És de jó, hogy erre jöttem. Szépen lassan haladok, elkezd esni az eső, nincs hová beálljak, nagyon lakóövezet, és beálló eresz nincs az utcán, idegenek kapuján meg nem megyek be, az már tényleg pofátlanság. Szóval inkább megyek szépen lassan tovább, mivel nincs forgalom se, fél percenként egy motoros, így nem aggódom. Igazából szeretem az esőt, pontosabban a kiadós záport. Jó energiái vannak. Olyan bátorító, erőt adó, pozitív. Legalábbis nekem. Meg persze ez mindig csak nyáron, melegben poén. Londonban a 10 fokban nem poén az eső. Mondjuk ott nincs zápor, csak szemerkélős eső. Szóval megyek a szakadó esőben, lassan megyek, óvatosan, kb 20-al, nincs para. Aztán egy nagyobb kereszteződésben meglátok egy kávézót, és természetesen azonnal befordulok. egyszerűen már a szemem nem bírta ezt a sok vizet. Persze azért a nadrágom oldalt durván vizes lett, a szandim már a reggeli elázás óta vizes. Szóval egy kis pihi, 10 perc csak, és megyek is tovább. Még 10 perc az út haza, addig már nem kap el újabb zápor, és azért örülök, hogy visszaértem. Küzdős egy nap volt, nem adta meg magát az eső. És megjegyzem, hogy azóta is tolja rendesen.

Itthon átöltözöm szárazba, kérek egy ernyőt kölcsönbe és elmegyek kajálni. 4 perc gyalog.

Szerencsére kapok kaja után egy banánt. Így eggyel jobb. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe hazafelé, hogy akkor megvacsorázom még egyszer. De azért az meg sok lenne. Estére elég ez, majd reggel eszek rendesen. Legalább olcsó volt, 45k.

Reggel, ha nem esik, akkor kicsit körbejárom a folyópartot gyalog. Itt van 2 sarokra. Ha továbbra is szakad, akkor megyek Da Nang-ba és a tengerparton sétálok a szakadó esőben. Meg akár fürödni is lehet az esőben, nem igaz?

Reggel átolvastam a tegnapi posztot és kiderült, hogy a poszt végén már értelmetlen mondatok vannak, nagyjából már alva írtam őket. Így lett egy gyors átolvasás, és kiegészítés, hogy a végén lévő sztori is meglegyen, meg a csótányok is belekerültek.

Leérek, kapok helyi friss levélből készült teát. Basszus, itt állandóan friss levélből főzik a teát. Beszarás. Közben már intézik a motoromat, persze, hogy lett 100-ért is, és ezúttal alapjárat is van, tiszta luxus, nagy élmény normális motorral menni. Mai terv a citadella, legalábbis angolul így hívják, a királyi várost. Ez régebben természetesen egy sokkal nagyobb terület volt, de most sem kicsi. 4 órát tekergek benne… nagyjából elment rá a napom.

De előbb tankolás, reggeli: csokis-banános palacsinta. El sem tudjátok képzelni mekkora öröm volt. Persze nem pont olyan, de egészen jó volt. De előtte ettem egy zöldséges, kesudiós sült tésztát. Iszonyat éhes voltam már, a tegnapi vacsora kimaradt, ma belehúzok. Ja, és friss mangólé. Hogy ez milyen állat. Mármint a friss gyümölcsléturmix. Szóval jól belehúztam, végre jól laktam. Egyébként jelzem, hogy én, aki otthon nem bír megenni egy adag kaját itt még mindig mindent simán megettem. Nem óriási adagok, Tesómnak minimum másfél kellene, hogy ne panaszkodjon. Nekem azért általában pont jó, de amikor nagyon éhes vagyok, akkor jól jönne egy kis extra, mint most a palacsinta. Így lett tuti.

Aztán motorra pattanok, irány a híd túloldala. Igazándiból lehet, hogy mára nem is kellett volna motor, de már annyira elvezem. Ha Grab-el megyek, akkor lehet spóroltam volna egy kicsit, viszont így meg hatalmas szabadságom van, hogy oda megyek ahová akarok. Jaj, annyira szeretném nektek megmutatni, hogy hogyan jut át az ember egy forgalmas kereszteződésen, mert belülről nem olyan para ám, mint ahogy látszik. Illetve szerintem kívülről sem para. De sajnos nem tudom hová tenni a telefont vagy a fényképezőgépet, hogy az ne mozogjon nagyon. Meg tényleg az útra figyelek azért ezerrel.

A várba a belépő 200k. Nem aprózzák el. Tényleg szép is, meg nagy is, de azért kicsit meglepett. Na de ezért jöttem, lássuk mi van itt.

Nagyon sok képet csináltam, és 7,5 km-t mentem a várba. Ez egy ízelítő. Mert persze minden épület hasonló volt. Egyébként érdekes az elrendezés is. Vannak udvarok, amik szintén fallal vannak körbevéve, és az udvarok közt utak mennek. De van, hogy van két udvar között gyalogos átjáró is, ha összeér. Szóval több kis négyzet volt lerakva egymás mellé.

Nagyon meleg volt ma. Szenvedtem, sokat megálltam pihenni, hátha lehűlök kicsit. Azért mindig jobb lett pihenés után. Aztán épp végeztem az egésszel, amikor iszonyat hascsikarás jött rám. Volt egy kis sietség a WC-re, távozott, aminek kellett, aztán vége, minden rendben. Nem teljesen értem, hogy miért, hisz a reggeli már régen volt, ebédre meg 4 db Oreo kekszet ettem meg, meg vizet ittam egész nap. A melegre gyanakszom. Szerintem van olyan, hogy a nagy meleg kicsi hasmenést csinál. Mondanám, hogy a hőguta tud ilyet. De közben nem fájdult meg a fejem, és nincs is nagyon meleg csak az iszonyatos pára. Na de a lényeg, hogy jobban vagyok, akkor irány a kinézet 1600-as években épült Pagoda valahol a város határában.

Épp, hogy leparkolok, indulok a pagoda felé a parkolóban lévő kis büfén keresztül, majd az egyik asztaltól egy idős vietnámi ember tökéletes amerikai kiejtéssel rámköszön, hogy Hello Sister, és az asztalukhoz invitál. 2 fiatal sráccal ül. Mindenki teljesen normálisnak tűnik, hát legyen, miért ne. Húzzák is a széket, hoznak nekem egy üdítőt is ajándékba. Kiderült, hogy a papa 82 éves, 75-ben kiment Amerikába tanulni. Mérnök. És csak nyugdíjas korábban jött vissza. Most angolt tanít, a srácok a tanítványai. Persze közben elered az eső, futás van, a srácokkal a fejünk fölé tartjuk az esőkabátomat. Nem is értem, náluk nincs semmi… ők nem tudják, hogy minden délután leszakad az ég?!? 10 perc csak, készítünk közös képet, aztán ők sietnek el. Fél óra múlva lesz a következő zápor.

Elindulok a Pagodához, legalább nézzem meg, aztán ha esik, majd várok.

Aztán eláll, a helyiek elindulnak, így én is megbátorodom. Menjünk. Már csak az én motorom van a parkolóban. És jaj istenem, most először gondoltam vagány leszek, és én is csak felakasztom a kormányra a bukót, mint mindenki más. Csak másfél liter víz volt benne. Legközelebb maradok a tárolónál. Szerencsére van benne egy gyereksisak, jó lesz az is. Esőkabát fent, bár mindenki elöl ráteríti a motorra az elejét, nekem még fontos, hogy lássam a műszerfalat valamiért. Így a combomra teszem a kabátot. De aztán annyira eláll, hogy le is veszem inkább. Nagy nehezen elindulok, milyen mázlista vagyok megint..

…de aztán megint elkezd csöpögni. Mindenki áll meg, veszi elő az esőkabátot, én is így teszek. Akkor ezúttal nem úszom meg. És így is lett. Sajnos a szemüveget nem tettem el, pedig az esőben jobb lett volna nélküle. Az esőkabátról a víz a lábam szárára folyt, onnan be a cipőmbe. De aztán nem vettem észre egy mélyebb pocsolyát, így a cipőmből már önteni lehetne a vizet. Végülis a lényeg a mellkas, a törzs, hogy ne fázzak meg, minden más csak luxus. Hát nem volt luxus. 12 perces utam volt, de szarrá áztam, pedig sem az elején, sem a végén nem esett már. Megérkeztem az étterembe, remélem jó a kaja. Leveszem a cipőmet, kiveszem a betétet, addig is száradjon, a csajszi tök kedvesen felém fordítja a ventilátort, így gyorsabban száradok.

Egészen megszáradtam, mire végeztem. Motorra pattanok, irány haza. Itthon jót mosolyognak a szarrá ázott fejemen és a bukón. Remélem reggelre megszárad.

Közben megkaptam az egy emelettel fentebbi szobát, ahol van ablak. Nem szép a kilátás, de van oxigén. Azért az sem árt. Szerencsére minden szinten kint van egy hatalmas ballon víz, így azt nem kell vennem. Nagyon jó szokás, akár minden szállás bevezethetné, hogy biztosít ivóvizet. Gyorsan kimosok mindent, ezt szoktam csinálni. Kézzel kimosok 2 napi fehérneműt, pólót és kész. Nem viszem mosodába, mert annyira kevés. törülközőbe csavarom, az a centrifuga, van még 2 napja, hogy megszáradjon. bőven elég lesz. Általában 24 óra alatt megszáradnak a dolgok.

Akkor tus, aztán jöhetnek a képek és a blog. Megint eltelt több, mint másfél óra mire megírom a posztot. Kitölti az estéimet, azt biztos. Akkor most már alvás.

Nem őszinte a mosolyom. Sok apró kis esemény volt a vonaton, elmesélek párat, ami most eszembe jut.

Szóval helyjegyes a vonat, de persze mire felszálltam, valaki ült a helyemen. Pont mint otthon, varia a helyjeggyel… odaülök a csaj helyére, nincs ezzel baj. Már 20 perce úton voltunk, amikor először megnéztem, hogy mióta jövünk. Szerencsére reggel nem volt se kávé, se tea, semmi pörgetős cucc, csak a nyúlós álmosság. Még az állomáson a vonatra várva megettem a tojásos szendvicset, nyomott is el az álmosság. Meg nagyjából mindenki elkezdett aludni.

Itt nagyjából én voltam az egyetlen külföldi. Mindenki a hálófülkés részben utazott. Egy éjszakai szállás ára pluszban. Nem éreztem szükségét. Meg Csaba is mondta és több helyen olvastam is, hogy durván megy a klíma. Nemtom mi ez a klíma őrület. Minél több pénze van az embernek, annál jobban szereti a hideget? Vagy több a zsírja? Annyi helyen gondolják menő és luxus dolognak, hogy 20 fokra állítják a klímát. De én a csóró pórnéppel utazom, itt csak pont normális hőmérsékletre hűt a klíma. Minden nagyobb városban megálltunk, kb. 6 helyen… nem számoltam. Volt egy viszonylag vidéki hely is, na itt az összes Marinéni felszállt és hozott magával 3 gabonás zsák gigantikus grapefruitot. Na persze ezt feladják nekik, bent meg húzzák a földön.. de a folyosón nem maradhat.

Egyébként a Marinénik mindenhol ugyanolyanok, egyik nem látja a jegyen elolvasni, hogy hányas ülés az övé, a másik nem látja az ülésen a számot, a harmadiknak a cuccait pakolják már többen is. Ott igazgatják őket a többiek.

Aztán eljött az 11 óra és már ebédet szervíroztak. Itt általában korán ebédelnek és korán vacsoráznak. Szóval szerintem a vonaton az első kocsiban van konyha, mert hoztak mindenféle jókat: rizs, sült mindenféle húsok, szósz. De persze egész nap tologatták a nasis, kávés kocsit. Volt minden, még cigi is. Szóval többen ebédeltek, páran elővették az otthonról hozott rizst, húst. Nekem ez még korai. De készültem, reggel jártam a pékségbe, vettem 2 pékárut.

Aztán volt még egy kis töltőkérés, mert csak nálam volt töltő, így még két srácnak is töltöttem a telóját. Az eső is esett 3x is. Meg a végére csak el kellett üljek a helyemre. Jöttek sokan, zavar lett az erőben, jött a kaller (minden kocsinak saját kallerje van) és mindenkit a helyre ültetett. Lett útitársam is, egy nagyon fiatal csajszi, pulcsiban van… itt ugye ősz van. 26-28 fok. Hideg. Na a csaj a klasszikus videóhívásba kezdett, és folyamatosan benne volt. A vonal másik végén egy fiatal srác. Na ezek videóhívásban voltak, de a csaj állandóan a füléhez tartotta a telót, mert nem értette, hogy mit mond a másik. Esetleg a videót ki lehetne kapcsolni, hogy ne zabálja el a sávszélességet… de ahhoz már gondolkodni kellene. Ezt nagyon sokat látom. Mindenhol, bárhol gátlástalanul videóbeszélgetnek egymással, senkit sem érdekel a másik 50 ember, aki végighallgatja, míg ő hangosan beszélget.

Az úton nagyjából megnézem a következő időszak látnivalóit. Meg a vízumommal is foglalkozni kell, jövő héten péntekre tervezem. Kicsit nevelem a csótányokat, de a kicsik nem hallgatnak rám, csak a nagyobbak. Olyan panelcsótányok ezek. Vannak egészen kicsik, ők áldozatul esnek, a nagyok okosak, egyet koppantok a falon és visszaszaladnak a sötétbe. Ennyi nekem egyenlőre elég. Figyeltem, volt rá időm, volt máshol is csótány, de ez senkit sem érdekelt. Észre sem vették.

És megérkezünk. El sem hiszem. Taxis hiénák kiszúrják a turistákat és nyomulnak. De mivel Latin – Amerikán edződtem, ez meg se kottyan, ezek itt szolid népek. Hívok egy Grab motorost: 18k. Nekem megéri az az 1 perc várakozás. Jön is. Ölébe adom a nagy hátizsákot, a hátamon a kicsi. Mehetünk. 5 perc az út… de azta. Ámulok és bámulok. Ahogy haladok délre úgy növekszik a gazdagság. Micsoda szállodák, üzletek. Máris imádok itt lenni. Nagyon szép minden, és kevésbé zsúfolt. A szállásom is jó, bár nincs ablaka, így holnap kapok másik szobát. Motort is kérdezem. Holnapra kiderül, hogy van-e. Itt tartok most, miközben a fejem felett megy a vízszerelés. Este 22.40. és kb 15 perce hagyta abba. Csabánál is volt este fél 10-kor még fúrás. Ez itt nem zavar senkit. Na akkor jó éjt, holnap motorra pattanok.