Új rekord született, 400+képet csináltam egy nap. Jó volt végre egy nem esős, szép nap. Azért esőkabát volt rajtam, de keveset… szinte említésre sem méltó.
Már reggel jól kezdődött a nap, látszott, hogy tisztul az ég, az a vékony felhőréteg inkább megy, mint jön. 8 után írok is a motoros főnöknek, hogy akkor hát egy bő félóra múlva kész vagyok, jöjjön a barátom és vigyen el kirándulni. Nem kapok választ vagy 15 percig, kicsit be is gondolkodom, hogy lemondom és bérelek motort. Megnézem mennyi a busz HoiAn-ig, 150k, meg a napi motorbérlés is 150k meg a benya 22k/liter, de egy 50-esért szoktam tankolni… és akkor az 350k. Az a 150k megérni nekem, hogy visznek a hegyen. Akkor inkább felhívom az embert, hogy miért nem válaszol. Épp nem az irodában van, és le van kapcsolva a mobilnet, de máris intézkedik. Kicsit komótosabbra veszem a tempót, 9-kor megérkezik az emberem, épp kiálltam a szálló elé. A nagyobb zsákot az ölébe veszi, a kicsi háti a hátamon, nem igazán lesz ez így jó, de mindegy. Azt hittem feltesszük a nagy zsákot hátra, a kicsit meg felveszi szemből, mint tegnap, mert a hátam mögött van egy csomagtartó doboz, nehezen férek el zsákkal a hátamon.
Elindulunk, megkérem, hogy ejtsünk útba egy pékséget, vennék reggelit. Oké, nem gond. Aztán azt mondja, hogy itt van a piac, bemegyünk gumipókot venni. Nem pont így mondta, de a lényeg, hogy vettünk gumipókot, meg egy csodás, fröccsöntött szandit nekem, mert a csúcsszuper Teva nem száradt meg, és egyébként is kényelmetlen egész nap vizes cipőben lenni, ez meg megszárad azonnal szinte, főleg motoron. Na meg a sofőrömnek is ilyen van. Majd holnap lefotózom, ma volt a figyelemfelkeltés. (Kint van a recepciónál, hisz cipővel nem jövünk be.) Egyébként 40k volt. Egy cappuccino ára.
Akkor végre eggyel kényelmesebben, mert a zsákot felkötjük hátra, a kiszsákot szemből felveszi a sofőr, én meg közé és a nagy zsák közé pont beférek. Így azért más lesz az út. Akkor irány a hegyi szerpentin, remélem ezúttal nem valami felhőben töltjük a fél napot. Ahogy befordulunk a hegyi útra, ki van írva, hogy no scooter. Nadejó, hogy nem béreltem motort. Fel sem tudtam volna jönni. Persze azért két kanyar után ott egy rakás robogó, a helyi lakosoknak felmegy a scooter is a hegyre. Na de nem leszek teljesen igazságtalan, mert egy katonai radar van a hegy tetején és 2x is ellenőriztek minket, mármint csak egy kicsi kapun lehetett tovább menni, és ott is nézték, hogy milyen a motor, és arra nem is járt scooter. Az út egyes szakaszai tényleg durvák, 16-18%-os emelkedő van kiírva. És azt se felejtsük el, hogy Da Nang-ban vagyunk, Vietnám egyik jelentős kikötőjénél, ami a Vietnám háborúban is nagyon fontos szerepet töltött be, meg itt volt egy amerikai reptér is, és az Észak – Dél határ is valahol erre húzódott. Így érthető, hogy látunk vadászgépeket repülni. A monkey, azaz Majom-hegy egy félsziget Da Nang fölött, ami a majmokról híres, ki gondolta volna, de van itt nagyon szép kilátás Da Nangra, a torkolatra, a tengerre, van Pagoda is, meg persze majom. Szóval jöjjenek a képek.
Pont végeztem a bámészkodással, amikor elered az eső. Szétnézek, látszik, hogy Da Nangban nem esik, úgyhogy esőkabát fel, és inkább induljunk el, minthogy kivárjuk a végét. Hamarabb túl leszünk rajta. És így is lett. Lassan 1 óra van, a Majom-heggyel végeztünk, a Márvány-hegy viszont a város másik végében van egészen HoiAn felé félúton a tengerparton. Útközben megbeszéljük, hogy mit ebédeljünk.
A Márvány-hegy egy 5 db csúcsból álló hegy. Nagyon üreges csúcsok ezek, ami az egészet egy felül nyitott barlangokkal, pagodákkal teli labirintussá tesz. Mondanom sem kell, hogy lenyűgöző, több órát elkóvályogtam itt. Az első barlang a legnagyobb, hatalmas tér van, és az egyik durván meredek üreges térből egy lépcsősort faragtak fel a nyílásig, és végig kifaragták a lépcső menti meredek falat is.
Hozzám szegődött egy indiai lány. Jó volt valakivel beszélgetni kicsit. Együtt jártuk be a maradékot. De előtte pár sráccal is együtt mozogtam, így ők azért el-eltűnnek, aztán mondják, hogy érdemes, vagy nem érdemes arra menni.
Jó sokára érek le, de emberem türelmesen vár. Mikor indultam fel mondta is, hogy nem kell sietni. Nagyon jó fej, illetve nagyon szokott irritálni, amikor sietnem kell egy látványosságnál. Akkor irány HoiAn és a szállás. Ennél többet egy napból képtelenség kihozni, jól el is fáradtam a sok látnivalóba. A szálláson már nagyon várnak, a csajszi átad mindent és már megy is. Nagyon szuper a szállás, kapok welcome gyümölcsöt, meg van ingyen víz, meg kapok ingyen bicót is. Bár jó eséllyel a következő két nap végig esni fog, Csaba barátnője, akivel remélem sikerül összefutnunk itt, is írta, hogy kapott figyelmeztetést, hogy a következő 3 nap esni fog. Hát múzeum esetleg? Meglátjuk holnap…. de sajnos már ma este elkezdett esni. Hmmm.
Hazafelé volt egy kisbolt, vettem gabonapelyhet, meg tejet. Van egy konyha a szobám mellett, mert lent vagyok a földszinten, szóval holnap végre tejet reggelizem, meg ha esik, akkor sincs pánik, hogy el kell mennem reggeliért.
