Monthly Archives: november 2022

Kezdjük azzal, hogy ma nem történt semmi őrültség. Rendes, ügyes kislány voltam, nem csináltam semmi hülyeséget.

Reggel a szállásadó elég szarul néz ki, dengue-láza van, ez egy szúnyogok által terjesztett betegség, ami ilyen dzsungeles területekre jellemző, elég veszélyes tud lenni. 38 fokos láza van, megy dokihoz. Aztán este is ment, mert erre általában infúziót adnak valamiért. Szóval jó óvatosnak lenni a szúnyogokkal.

A busz pontosan jön értem, szedi össze az embereket, és viszi az irodához. Több túra is indul, nagyon komoly, nagy cég ez a John’s Tours. Saját buszai vannak, aztán később kiderül, saját hajóik is. Mindenkinek céges pólója, mondjuk az egy túraszervezőnél alap. Jól beszélnek angolul, névlista, minden van, szervezetten megy minden. Fél 10-re érünk a kikötőbe, aztán irány az első sziget.

Remélem nem vártatok tőlem víz alatti képeket. Sajnos nem készültem vízhatlan tokkal, így nincsenek képek. De kerestem nektek egy YouTube videót:

Az első sziget a Fingernail, azaz Ujjköröm-sziget: https://youtu.be/i4LsKXTNkk8 Itt megetették a kishalakat, így ott úsztak el mellettem 10 cm-re. Nagy élmény volt. Nagyon aranyosak voltak. Mélyebben voltak nagyobbak is, 10-15 centisek. A korallok inkább nagyobbak és kissé egyfajta színűek voltak. ebből a szempontból nagyon el vagyok kényeztetve, mert Panamában a Bocas del Torrónál olyan korallokat láttunk, mint amiket a mesékben rajzolnak. Nagyon sokfajta, nagyon színes, tele kishallal. Ez nem volt annyira színes, viszont jóval nagyobbak voltak. És a kis halak közt lebegni hatalmas volt.

Sajnos megint kell, hogy panaszkodjak, mert számomra döbbenet és iszonyatos, hogy ott úszik a nejlonzacskó, a sebtapasz, a hungarocell bogyó, a papucs és a maszk a vízben. Próbálok úrrá lenni magamon, hogy ne pattanjak ki azonnal a vízből, mert kicsit azért olyan, mintha a szeméttelepen úszkálnék. Nagyon sajnálom a halakat. És vajon akkor mennyi mikroműanyag van a vízben, amit nem látok? Vajon az ebédre sütött hallal mennyi műanyagot eszek meg? Nagyon elszomorító, aggasztó, kicsit undorító is, nem akarom most itt túldrámázni, de én ilyet eddig csak filmekben láttam. Igazán megpróbálhatná az utazási iroda legalább azt a környéket kitakarítani, ahová a turistákat hordja. Nagyon beárnyékolja az élvezeti faktort, pedig tényleg nagyon szép a hely.

A második megálló a Shadow azaz Árnyék-sziget: https://m.youtube.com/watch?time_continue=45&v=_OS9GtBYPeE&feature=emb_logo Itt nem láttam szemetet, a korallok még nagyobbak, és itt az volt a nagyon állat, hogy a nagy sziklák kb 50-60 centire voltak csak a víz alatt, így nagyon óvatosan föléjük lehetett lebegni és nagyon közelről megfigyelni a részleteket. Itt halak nem nagyon voltak, szerintem a víz mélyebb is volt és a hullámok is nagyobbak, nem igazán kishal barát környezet.

Aztán jött a terülj, terülj asztalka: igazából pont, mint a legutóbbi hajókázáskor Cat Ba szigeten: sült hal szószban, tenger gyümölcsei saláta, főtt királyrák, tojás, rizs, leves, sült tofu. Én mondjuk a hal és a rizsnél leragadtam, meg persze némi fokhagymás víziparajnál, angolul Morning Glory, olyan mint egy bármilyen dinsztelt saláta. Ezt már sokszor ettem, nagyon finom.

Aztán irány a 3. sziget, ahová pihenni megyünk. Van nyugágy csak nekünk, csak most féláron 35k. Az végülis oké. Másfél órát maradunk a szigeten, eléggé borús az idő, én már nem fürdök, csak sétálok egyet, pontosabban sétálnék, de gyorsan kiderül, hogy ez itt egy kis öböl, de nem tudok tovább menni és ezúttal nem volt rajtam a vagányság. Sehol sem csinálnak rendes kávét. Nem értem a helyi erőt, ide hordják hajószám a turistákat tele nyugatiakkal, akik állandóan egy rendes kávét innának, azaz nem édesített tejjel. Nem olyan nagy varázslat lenne, de sehol sincs kávégép, és kávét sem árulnak. Mondjuk az áram nem egyszerű forrás a szigeten gondolom… iszok egy limonádét, és akkor a bárból bambulom a vizet az utolsó félórában. Mobilnet nincs.. de annyira nem is hiányzik.

Nagyjából senkit sem érdekel ez a hely annyira, hisz nincs itt más, csak egy strand. De ma már mindenki 2x volt vízben… minden túrának van egy kevésbé érdekes része. De nem baj, kaja után nyugiban eltelik az idő. Visszafelé viszont a hajón ezúttal nyugágyba fekszem és alszom is egy rövidet. Hazafelé minden ugyanaz, 5 körül iszom egy kávét a szállás melletti helyen, tegnap vettem a francia pékségnél vacsorát mára, így ma már nem megyek sehova. Kicsit fáradt vagyok. A szálláson megküzdök a szokásos minihangyákkal. Máshol is voltak már. Ez itt a helyi, drapp színű minihangya. Elég jól sikerült rendet tennem köztük és elmagyarázni nekik, hogy az ágy és az asztal tabu, a fal és a földön a sarki részeken tőlem mászkálhatnak. Egy kis samponnal nyomatékosítottam a határokat. Elkezdek pakolni, holnap ugyan csak este megyek, de délelőtt kicsekkolok, és úgy kell pakolni, hogy repülés kompatibilis legyen. Mivel esélyes, hogy holnap is egész nap ilyen borús lesz az idő, így nem biztos, hogy az 5*-ba visszamegyek, vannak jó kis parton lévő kávézók, mangólével és kávéval elleszek egész nap.

Ja, és még egy fontos hír. Szombaton reggel 8.30-10.30-ig Tai Chi edzésre megyek Hanoiban a Bach Thao tóhoz. Még az út elején megtaláltam a FB oldalát egy klubnak de annyira nem történt ott semmi én meg eljöttem Hanoiból, így el is engedtem. Aztán pár napja posztoltak valamit, amit megláttam és emlékeztetett rájuk és írtam egy üzenetet Messengeren. Válaszoltak, kértek engedélyt az igazgatótól, kaptam engedélyt a csatlakozásra. Szóval szombaton megyek. Remélem megtalálom őket, eléggé izgulok. Főleg, hogy kb egy hónapja egyáltalán nem gyakoroltam. (Lécci nem beárulni a Mesternek. Majd rájön ő magától, hogy mennyire nem gyakoroltam.) Én tudtam, hogy ez lesz. Bár a Mester kért, hogy gyakoroljak, mert ki fogok esni nagyon, de szerintem amilyen gyorsan kiesek, majd vissza is rázódom gyorsan. Mindenesetre jó azért, hogy legalább nem otthon a Mester előtt fogok először gyakorolni egy hónap után, hanem itt már kicsit elkezdek visszarázódni. Elvileg kedden is van edzés, arra is mehetek, de előbb jussak el szombaton, és derüljön ki, hogy tényleg ugyanazt gyakoroljuk. Chen stílus ez is… és a szombati óra egy nyitott, ingyenes óra. Szóval az valszeg kezdő lesz. Remélem nem lesz nagy égés.

Hát ma több lett a kaland, mint terveztem így az utolsó napokra. Vicces egy csaj vagyok, annyira bátor, amennyire azért nem kellene, de szerencsére azért a határon mindig megállok… viszont addig tuti elmegyek.

Reggel viszonylag korán indulok, kávé, tankolás, boltban pékáru ebédre, víz, minden van, irány a sziget túloldala, mert van ott egy kisebb hegy (300m),amire fel lehet menni és szép a kilátás. Találok a neten egy részletes leírást is, igaz azt írja, hogy időnként nehéz az ösvényt megtalálni, de azért ha figyel az ember, akkor követhető. Mondjuk azzal kezdődik, hogy mássz át a kerítésen… itt kellett volna elengedni az egészet…. na de hát mégis… nézzük azért meg mi van ott. Megérkezem az adott helyre, bekéredzkedem a leírásban megadott házhoz parkolni, minden frankó, aranyosak. Néz a bácsi, hogy egyedül, én meg hogy igen. Megszoktam, hogy ez furi a világnak, de nekem már teljesen természetes.

Átveszem a cipőt, aztán lássuk mi a pálya. A kerítés nem annyira mászásbarát, mert éles izék vannak rajta, de a háztól a csajszi mutat bele a sűrű erdőbe, hogy vágjak át ott. Na itt kellett volna másodszor elengedni. De nem. Elindultam a dzsungelbe ösvény nélkül. Egyébként jó poén volt és tanulságos. A liánok iszonyat erősek, még a vékonyakat sem szakítom el, vagy alatta, vagy felette bújni kell. Szóval megyek viszonylag a kerítés mellett fel, tudvalevő, hogy mindjárt itt az ösvény, így nem zavar egy kis dzsungelmóka. Aztán szemben is lett egy kis kerítés, ami már átléphető, de egy kis házat is látok, és a ház kutyát is jelent. Kiabálok, semmi, hát akkor menjünk. Átlépek a kerítésen, kiérek az útra, ahol a leírás szerint jönnöm kellett volna, ha már az elején elugrom a kerítésen. Aztán megjelenik 3 kutya. Szerencsére már az úton vagyok, nem a ház körül, és azt már megtanultam, hogy nagyon komolyan veszik a határokat, pár kiáltásra békén hagynak. Felérek az út tetejére, jön egy motoros ember. Kérdezi, hogy mizujs, de persze nem értem. Írom neki a Google translate-be, hogy felmegyek a hegyre. Mutat az ujjával kérdőn, hogy egyedül? Bólogatok, ő rázza a fejét, de aztán elmegy mellettem. Hát akkor menjünk tovább.

Visszafelé már az úton megyek le, mert már fent látom az embert. Jó fej volt, lejött, kinyitotta nekem a kaput. Közben mondjuk nem tudom hányszor mondta el magában, hogy nem kéne kerítést mászni. Mondjuk nem teljesen értem, hogy hogyan vannak mégis leírások, fotók erről a túráról a neten, ha közben magánterületen megy az út és az ember azért úgy tűnik nem felhőtlen boldog. Bár az is látszik rajta, hogy végülis annyira nem érdekli. Vissza a motorért… na mondjuk a szomszéddal is megbeszélhetné, ha nem akarná, hogy felmenjenek, hogy mondják azt, hogy nem lehet felmenni. A szomszéd egy szóval sem mondta, hogy nem szabad menni. Csak az egyedül menés nem tetszett nekik. Mindegy is, mosolyogva ülök a motoron és megyek tovább. Még csak reggel 10 óra, de én már egy egészen komoly kalandon túl vagyok. Hát ez mekkora poén volt. Amikor a bátorság és az elszántság a vakmerőség közelében jár. Most egy kicsit túllőttem, bár még mindig teljesen biztonságos volt minden. Esélyem sem volt balesetre. Bajom nem eshetett.

A következő úticél a tengericsillag tengerpart. Elég messze van, több, mint egy óra. De aztán számolok, nem nagyon értem, hogy miért számol a Google ilyen sok időt ekkora távolságra. De végülis lassan megyek, meg ráérek, meleg sincs még nagyon. Az úton meglepően eltűntek az emberek. Házak vannak, de tényleg csak egy sorban az út mentén. Aztán van egy szakasz, amikor szállások, szállodák jönnek, de itt sincs nagy forgalom.

De nem marad ez végig olyan jó. Az utolsó 8 km földesút. Vannak benne egészen járható részek, de sok benne a kátyút kerülgetős rész, nagyon kevés helyen még mélyebb homok is van. Hívjuk ezt egy kis vezetéstechnikai tréningnek. alapvetően nem volt vele gond, inkább az aggasztott, hogyha ennek a végén nem lesz semmi extra, akkor mennyire szomorú leszek. Már kezdek éhes is lenni, egy kávé is jól esne, egyáltalán megállni, pihenni.

Jaj, hát akkor ezek szerint itt nincs? De van kávézó is, mondja, pontosabban mutatja a telefonon, mert angolul nem beszél. Arrébb megyek, mert nem tetszik az ember. előbb hadd szusszanjak, aztán döntök el bármit. Sétálgatok a parton, kezd k**vameleg lenni, kellene árnyék. Egy csomó nyugágy ki van téve, egyik felett napernyő, akkor itt most leülök, eszem-iszom, aztán meglátjuk mi legyen. Már majdnem befejeztem a kaját, amikor megjelenik egy nő, hogy 100k a nyugágy. Azt a szabadrablás mindenit. Tegnap az 5*-ban is pont ennyi volt, de ott volt matrac, törülköző, tusoló, pálmafa, wc, biztonsági őr. Itt ebből csak az ágy és a napernyő van. Nevetve odébbállok, keresek egy alkalmas pálmafa-árnyékot, úgyis kezdett meleg lenni a napernyő alatt.

Aztán egy fiatal pár megtudja, hogy csónakkal kb 3 km-el arrébb visznek csak. ők elmennek oda motorral. Hát hajrá. Én inkább sétálok. A 3 km nem sok. Közben az utolsó bódénál végre beszél az eladó csajszi egy minimális angolt, így kiderül, hogy tényleg arra vannak a tengericsillagok, és max egy óra séta. Szóval én elindulok a part menti ösvényen, merthogy itt az is van. Persze megint csak én megyek itt gyalog. De sebaj, az ösvény jól látható, sík terep, semmi macera. De persze mégis lett macera, mert ez az ösvény a helyiek ösvénye, és itt kis viskók is vannak, azaz kutyák is. A legtöbbször szerencsére nem az út mentén így csak messziről ugatnak, de aztán van egy hely, ahol az út mentén van, és embert sem látok, így inkább lemegyek a partra, elkerülve a kutyákat. Hogy ez a rengeteg szabadon kószáló kutya mennyi gondot okoz. És egyébként egymást is tépik olykor, lehet időnként kutyabalhét hallani. Senkit sem érdekel.

Visszafelé végig a vízben jöttem, így elkerültem a házak és kutyák környékét. Akkor szerintem mára meglett minden kalandfaktor, ennél több nem kell. A meleg miatt kisebb hőgutát kaptam, de nem csodálkozom. A motoron azért elmúlik a fejfájásom, de azért érzem, hogy a gyógyszer lesz a megoldás, ha nem akarok a nap hátralevő részében nyűgös lenni. Nem vagyok már messze az szállástól, a legtöbb a földesút, aztán már csak békés motorozgatás. Érdekes látni, egyébként máshol is így van, hogy a parton vannak a turisták és az őket kiszolgáló egységek, míg a szigeten bentebb vannak a helyi lakosok és az őket kiszolgáló üzletek. Kávézót keresek, mondjuk már dél óta és közben lassan 5 óra. Igazán türelmes vagyok. Meglátok egy francia pékséget, király ott tuti lesz rendes kávé. Bónuszként tengerpartra néző teraszuk van. Észre sem vettem, hogy ennyire kint vagyok a parton. Nagy királyság… és akkor kiderül, illetve leesik, hogy pont megy le a Nap. Így lett egy tökéletes naplementém ajándékba, terven felül a mai nehézségek után kicsit vigasztalásul.

Aztán kajáltam egyet, nincs fotó, elfelejtettem, de alapvetően egy kesus, zöldséges csirke volt rizzsel. Fél 7-re visszaértem, hulla vagyok. Tus, blog és alvás. Holnap 8.20-kor indulás a 3 sziget snorkeling túrára. Ott valszeg már nem tudok vagány lenni, szóval nem kell aggódni, szerintem már nem tudok hülyeséget csinálni. Motorom sem lesz már többször.. hüpp-hüpp. Ki tudja mikor ülök motoron legközelebb. (Mármint egyedül, mert motoros taxizás még lesz párszor.)

Már este is furi szag volt a szobában, próbáltam kiszellőztetni, de nem nagyon sikerült. Próbáltam rájönni, hogy mi lehet, talán a régi bútorok… nem teljesen értem, de még reggel is érzem. Na meg valami kinti vízcsap van az ablak alatt, így 6-kor arra ébredek, hogy valaki engedi a csapot nagyon sokáig. Szomorú vagyok, hogy az utolsó szállás hiába drága, mégsem az igazi. Pedig nagyon igyekeztem drágább és jobb helyre menni. Tipródok magamban reggel, nem vagyok egy nagy reklamálós, de mivel még 3-at alszom itt, kérek egy másik szobát. Szó nélkül adnak, nagyon örülök neki. Igaz a szoba előtti kiülős rész bukta, de mivel nagyon nincs ott sem magánszféra, sem hangulat, így úgysem használtam volna, így viszont a szobám lett nagyobb. Úgy tűnik ez a rész mintha régebbi épület lenne és vastagabbak lennének a falak is. A szagot sem érzem, hangulatom máris jobbra fordul, mégis jó lesz ez itt. Adjunk neki egy újabb esélyt, hogy megkedveljem.

Elmegyek boltba, de a szállástól 50 méterre egy kis bódé kiskerttel, kicsi, hippis kiülős hely és van cappuccino, ráadásul 35k. Nagyon féltem ettől a szigettől, hogy nagyon puccos lesz a hely és nem találok majd normális áron normális kaját. De itt is van kaja is, burger 50k, sült krumpli 45k. 100k-n belül béke van.

A boltban veszek reggelinek valót 4 napra. Ezúttal ausztrál tejet veszek, mert úgy tűnik a helyi tej hascsikarós, hátha az ausztrál jobb lesz. És jobb lett. Dél lett mire visszaérek a boltból a szállásra. A tulaj kislányát épp eteti az anyja, odaülök én is mellé… cukker a kiscsaj, pacsizunk, kanalazunk… Ő most tanul kanállal enni… aranyos, mosolygós kislány. Haverok lettünk.

A mosást is elintézik, elfogyott minden tiszta ruhám, de végülis ma fürdőruha kell, az meg tiszta. Lebeszélem holnapra a motort, 100k a szálláson, meglep, hogy itt minden olcsóbb, normális áron van, míg legutóbb a nagyon nem turista helyen, Can Tho-ban 150k volt. Na de hálistennek, akkor holnapra motor is van.

Elindulok le a partra, sajnos itt nincs saját strand így kell valami megoldást találni a tusolásra, különben nem lesz fürdés, vagy csak úgy, hogy azonnal vissza is jövök a szállásra, ami azért nem drámai, mert nagyon közel van. Elég sok szállásnak van saját nyugágya, de tusolókat nem nagyon látok. Egy helyen van kiírva ágybérlés, de sem embert, sem tusolót nem látok. Végül találtam egy helyet, ahol legalább ember volt, akivel beszélni tudtam, meg olyan szép, pálmafás rész volt árnyékkal, napernyővel, matraccal. Kérdezem az embert, hogy lehet-e bérelni, de küld tovább be az épület felé. Szóval papuccsal a kezemben, homokos lábbal megyek tovább, kezd nagyon puccos lenni a hely, de hát ez engem sosem szokott elriasztani. Nagyon illedelmesen köszön mindenki, mosolyognak. A part közeli bárból a recepcióra küldenek, de közben oda is szólnak telefonon. Mire odaérek, már tudtak mindent. Kaphatok nyugágyat, meg törülközőt 100k-ért. A parton tusoló, nagyon gyönyörű az egész szálló. A recepciós kikísér a partra, elmondja a parti fiúknak, hogy én is vendég vagyok, és akkor hozzák a matracot, törülközőt. Szóval így esett meg, hogy besétáltam Phú Quốc messze legdrágább 5*-os szállodájába, ahol 6milla egy éjszaka, olyan 100eFt, és itt töltöttem a napot a parton. Egyébként az a 100eft a nyugati világban nem egy megfizethetetlen, de azért nem átlagember jár ide. Fürödtem, olvastam, pihentem, de aztán délután csináltam pár képet is. Nagyon kedvesek voltak egyébként. Szerettem, hogy nem néztek ki, sőt biztattak, hogy nézzek körbe nyugodtan. A ’20-as években épült épület áll a parton, itt van a bár, meg az étterem az emeleten, ez a legrégebbi épület a hotel területén. A többi helyet nem néztem meg, azok már szállások, szobák, de azért rákerestem. Érdekes a ház története is, meg további képeket láttok itt: https://laverandaresorts.com/our-resort/letters-from-phu-quoc/inspiring-history/

Még ott elkezdem írni a blogot, aztán haza. Nagy meglepetés lett ma, hogy ennyire jól sikerült a parti pihenős helyet megtalálni. Holnap motorozok, csütörtökre lefoglaltam egy 3 kisszigetes snorkeling túrát (olyan pipával korallt, kishalat nézős program). Még azt is elintézem, hogy legyen extra édesvíz a hajón lemosni magam. Megígérik, hogy nem lesz gond. Ez egy egész napos program, ebédet is kapunk, 600k lesz. Nem olcsó, de egész napra okés, és méltó befejezése lesz az útnak. Pénteken majd csak este megy a gépem, úgyhogy jó eséllyel visszamegyek az 5*-ba bícselni egy utolsót. A víz is tökéletes volt ma, minimális hullámzás, lassan mélyülős homokos part, csak lebegtem a kristálytiszta vízen. Teljes boldogság volt ma.