Mára annyi a program, hogy este visszamegyek Hanoiba. És igazából nem is nagyon történt más.
A reggel után visszafekszem, ilyet már nagyon rég csináltam. Egyébként is szemerkél az eső, szomorkás idő van, Vietnám szomorú, hogy elmegyek, így strandolás sem lesz. Szóval szunyókálás után kapcsolgatom a TV-t, ilyet is rég csináltam… és akkor a Planet Earth-ön Attila, a hunról van egy műsor. Ezt nem hiszem el. Itt vagyok Vietnámban egy szigeten, és Attiláról, meg a hunokról nézek angolul egy dokumentumfilmet. Mindenesetre érdekes volt, régen tanultam már, ki emlékszik mindenre. Persze megszólalt magyar ember is, azt feliratozták, meg voltak felvételek Budapestről. Nagyon vicces élmény volt. Aztán elindulok sétálni.
Aztán betoppan az örmény – amerikai pár, akiknek tegnap ajánlottam ezt a helyet. Volt velük egy ausztrál srác is. Így délután elbeszélgetünk a nyelvekről, akcentusokról, utazásról. A két fiú valami nyelvi hülyeségen elkezdett kakaskodni, az örmény lánnyal nézünk rájuk, hogy akkor váltsunk témát. Az amerikai (vietnámi származású egyébként) srác volt, aki nem akart engedni. Egy idő után rájuk unok, inkább sétálok egyet az esőben a parton. Ki tudja mikor látok tengert legközelebb.
Most, hogy visszaértem Hanoiba és nagyjából véget ért az utazásom (kedden indulok haza, szerdán reggel érkezem majd), azt szeretném kérni tőletek, hogy amikor ideértetek az olvasásban, akkor írjatok egy kommentet, hogy tudjam ki olvasta a blogot. Kérlek benneteket, hogy írjátok alá a neveteket, hogy be tudjalak azonosítani benneteket, mert email alapján nem mindenkit tudok, hogy kicsoda. Kíváncsi vagyok, hogy hányan értek a végére a történetnek. Nem baj, ha csak pár hét múlva érsz el idáig, akkor is írj kérlek. Köszi szépen, és természetesen jelentkezem még a következő napokban is, de azért már sokminden tényleg nem fog történni.
Na alszom gyorsan, mert már éjfél, és reggel korán kelek, mert fél 8-kor indulok Tai Chizni.