Már az sem tudom hogy kezdődött a mai nap, annyi minden történt és főleg olyan kimerítő nap volt.
Szóval Dong Van-ban ébredtünk, és egy kis városnézéssel kezdtük, ami kimerült a főtérben, de előtte egy sokkal fontosabb dolgot csináltunk.
Palacsintasütő vaslapon készül vmi rizses léből, amire szerintem valami babos tölteléket tesznek, és betekernek. Aztán az egyikbe tojás van betekerve. Úristen milyen finom volt. A leves is jó volt, de a benne lévő virsli meg a másik húsnak csúfolt valami eléggé szintetikus volt. Itt készül a reggelink. És a főtér, ami egyik oldalát egy egyébként egyáltalán nem kicsi szikla adja. Szépek a házak, látszik, hogy lendülőben a turizmus. Nem tudtuk eldönteni, hogy direkt lóg félig a szakadékba a dömper, vagy megcsúszott. Mindenesetre többen is fotózták. És akkor a semmi közepén a hegyekben felbukkan az ideológiai nevelés szobra. A munka nemesít kedves elvtársak. Mellette egy igazán kicsi kis szentély is helyet kapott. Elég absztrakt ez így, de legyen. A munkásszobortól elég jó a kilátás.Onnan indul a Sky Path is. Egy csodásan panorámás út. Mondjuk kicsit szakadékos is. Pazar a kilátás. Ahhoz a folyóhoz lemegyünk. Itt összefutottam az egyik holland sráccal, akivel együtt utaztam Sapaból Ha Giangba. Ezúttal cseréltünk számot. Nagyjából egy irányba haladunk. Meglátjuk. Közeledik a folyó. Ami egyébként egy felduzzasztott folyó.Kicsit kalandosan jutottunk be. Leraktuk a motort és ott tudtuk meg, hogy jóval korábban kellett volna jegyet vennünk meg jegyet a parkoláshoz is. Mi nem láttunk semmit. Elindultunk, gondoltuk megoldjuk okosan… és így is lett. Nem jegy kell, hanem fizetni kell. A hajóállomás büfésora. Nagyon bájos volt ez a lány. Hajókázás nagyon lazaság volt. Egy kis pihenés. Ez a szurdok igazán lenyűgöző volt.
Olyan jól alakult minden, hogy eldöntöttük, hogy akkor nem a szokásos úton megyünk, hanem egy kisebb úton, és megteszünk még egy szakaszt.
Itt kávézunk. Angolosoknak érdemes az étlapon derülni. Kávét pedig az asztalon lévő pillepalackból kaptam. Nem az igazi. Nem pont úgy alakult, ahogy terveztük. Fél órás kényszerpihenő alatt a szomszéd motoros kisfiával együtt ettük a maradék licsiszerű gyümölcsöt. Evéssel elütöttük az időt. Szóval markolóval szedték a hegyet, csinálják az utat és a követ a teherautó viszi el. Itt balra a teherautó sofőrje. Van még időnk. Nagyon kemény utunk volt az útépítések miatt. Itt egy helyi lakos mutatott nekünk elkerülőt.
Az utunk nem teljesen olyan lett, mint terveztük. Végig kb 5-el haladtunk a kavicsos, murvás, gödrös úton órákig. Közben ugráltunk a motoron, majd leszakadt a vesém. Próbáltam néha megtartani magam, így viszont a térdemet terheltem nagyon, estére jól elfáradt az is.
Közben leeresztett a hátsó kerék is. Még jó, hogy Csaba időben észrevette, és egy faluban megálltunk. Kerékcsere lett, mert teljesen tönkrement a gumi, meg öreg is volt már. 600 k volt gumistól, nem sok. Remélem azért ezt kifizeti a cég nekünk, legalább részben. Este egy órát már csont sötétben jöttünk, és én csak annyit láttam, hogy nagyon szép volna a táj, ha látnám rendesen. Megérkeztünk a Lung Ho Hotelbe, egy pöttöm faluba és kértük a házinénit, hogy csináljon nekünk kaját. Hát ez isteni volt. Marhahús, tojás, alatta meg zöldséges tészta rengeteg friss gyömbérrel. Nekem már szinte erős volt a gyömbértől.
Aztán már csak a képek és a blog marad. őszinte leszek, késő van és hulla vagyok. Ez az órákig pattogás a motoron jól kipurcantott minket. Csaba már alszik, pedig bömböl a karaoke, vagy csak a csodálatos vietnámi popzene. Remélem hamarosan vége, mert én is aludnék, és már fél 11 elmúlt. A képeket valamiért nem sikerült elsőre átmásolnom a telóra, sőt másodikra sem. Bocsi mindenkitől, de hulla vagyok. Inkább alszom, majd otthon elintézem a képeket. egyenlőre ennyit sikerült féltenni. Ja és az ebéd valami rettenet körömleves volt, Csaba szerint is szar volt, nem csak én voltam finnyás.
