Hajnali 4-kor megérkezett Csaba. Kb. úgy ahogy volt eldőlt aludni. Van még pár óránk. De tényleg csak pár, mert a kakasokkal ő sem egyeztetett előre és ők pedig elkezdték a mókát 5-kor. Azért 6-ig aludtunk, én már csak inkább szunyáltam… nehezen lesz így rendes alvás.
Így 7-kor el is indultunk. Beavattam a helyi törzshelyeimbe: a kávézó, vele szembe a palacsintás néni. A néni áthozta tálcán a kaját a kávézóba. Azért ez milyen már, hogy a szomszédban is kiszolgálja a vendéget. Csaba nagyon rutinos tekerte a rizspapírba a kaját, nem először csinálja. Én pékárut eszek. Tegnapról maradt egy és Csaba is hozott egyet. Nem egy zabkása, de most ez is nagyon jól esik. Közben megy a dilemma, hogy sok a hátizsák, hogy fogjuk ezt vinni magunkkal. Javaslatom, hogy a kishátizsákba átpakolom, amire igazán szükségem lesz a következő 3 napban, a nagyot meg ott hagyom a motoros csajnál, hogy vigyázzon rá. Pakolok, hát na, tényleg csak a minimum, és elfért a kishátizsákban.
Átmegyünk a motoros helyre, Csaba azt mondja, hogy nem kell nagyobb, drágább, ez pont jó lesz a hegyek közt is. Így marad a 125cc, teljesen automata motor. Ki is fizetem, mehetünk.
Az első szakaszban igazából felmegyünk a hegyre, és elindulunk az első völgy mentén. Aztán nagyjából egész napra marad ez a hegyen fel, hágón át, völgyön végig, át a hegyi falun útvonal. Érdekes, hogy minden szűk kis völgyet megművelnek, laknak. És még inkább a érdekes, hogy az egész hegyet, ahol termőföld van, és nem szikla, azt művelik. Iszonyatosan sokat dolgoznak és pedánsan rendezett minden egyes parcella. Vagy éppen frissen kelt ki valami, vagy nagy volt már a termés, minden nagyon szép és rendezett volt. Sehol sem volt gazos, parlagon hagyott terület. Persze olyan volt, ahol nemrég arattak, de az is rendezett volt. Szóval le a kalappal, keményen dolgozó népek laknak itt, és mivel meredek hegyekről, szűk kis területektől beszélünk, még gépesíteni sem lehet. Rengeteg embert láttunk valamit cipelni vödörben a hátán gyalog, vagy a motoron. Na de beszéljenek a képek.
Szörnyű azt látni, hogy miközben minden tiszta, állandóan söprik az utcát és kesztyűben szedik a kaját, közben a napsütötte mini műanyag székek igénytelen hangulatot árasztanak. Kár érte. Remélem hamarosan ízlésük, illetve igényük is lesz a megjelenésre. Pénzük már lenne rá. Beülünk egy helyre teázni, Csaba 2x hátramegy körbenézni, hogy van-e itt valaki, kapunk-e teát. Ő kitartóbb volt, meg mondjuk nem kellett senkit sem ébresztenie, mint nekem kellett volna, így szépen lassan megérkezett a tea is.
Kemény menet volt a mai. 180 km-t mentünk. Mindenünk fájt a végére. Nekem a fenekem mellett a csípőm és a térdem is… hát poénkodunk is, hogy mikor, és főleg mi után éreztem utoljára így magam. Nem mondom, hogy ez olyan rossz volt, de nem ugyanaz. A következő napokban kevesebbet fogunk menni. Most pedig jöjjön a jól megérdemelt alvás. Csaba foglalta a szállást, 2 db dupla ágyas szoba. Már kezded lelkes lenni, hogy micsoda luxusban lesz részem… amikor Csaba rátérdel az ágyra és Csaba térde alatt egy kicsit sem horpadt be az ágy. Pánikroham, hogy ez nem lehet igaz. Szerez Csaba a szomszéd nem lakott szobából egy paplant, azt félbe hajtom magam alá, aztán a sajátomat is, mert a fele elég takarózni. Így most olyan, mintha 3 réteg paplant letettem volna a földre. Azért sokkal jobb lett, mint volt. Csaba persze csak nevet rajtam, szerinte ezen lehet igazán jót aludni. Hát nemtom miből van a háta, de ez nekem hasonfekve feltörné a mellemet is. 😂😂😂 Remélem azért a sok paplan segít majd és alszom végre egy jót.