Szerintem ez az ágy hungarocellből van. Iszonyat kemény. Amikor jól megtapogatom, olyan hungarocelles hangja van. Szerencsére dupla paplant kaptam, így fele alattam, fele felettem van. Na nem mondom, hogy puha ágyat kaptam, de jobb, mint volt. Basszus, alig tudok hasra feküdni… na majd megszokom, gondolom itt ez a divat. Csabánál is kemény volt az ágy.
Egyszer éjszaka már ébredtem arra, hogy szakad az eső… aztán reggel 7-kor megint. Nem tudom hogy lesz így 9-kor kirándulás. Persze itt leszakad az ég, aztán kiderülhet. Töprengek, hogy írjak a srácnak vagy majd később. Várok még. Türelmes leszek.
Fél 9-kor hívom a srácot, hogy szerintem halasszuk el a túrát. Megbeszéljük, hogy később értekezünk még. Hátha délután összejön. Így reggeli után nézek ki a fejemből, nincs értelme semmit sem csinálni ebben az esős időben. Mondjuk Tai Chizhattam volna kicsit, hely is van, nyugi is van… de nem fogtam hozzá, inkább ledőltem aludni kicsit… kellett, mert azért az ágy, a kakasok, akik már akkor kukorékoltam, amikor még el sem aludtam… szóval jól esett egy kis reggeli utáni szunya.
Ment a mélázás pár órán át, aztán meguntam magam, és elindultam be a városba (Sapa), gondoltam sétálok egyet. Persze útközben kb 3x vettem le és fel az esőkabátot.
Aztán találtam egy helyet, ahol nagy palackos víz volt kitéve. Végre. Állandóan csak a kicsit árulják. Vettem is kettőt (20k darabja). Persze majd cipelhetem egész nap, de nem akartam kihagyni, ki tudja hogy alakul a nap. Meg kértem kávét kaptam olyan igazi vietnámi csepegtetős kávét… sűrített tejjel persze (barna kávé, 40k). Elmeséltem a srácnak, hogy nekem is van ilyen vietnámi csepegtetős szettem otthon. Jól lehűlt a srác. A lakóautóhoz a legjobb. Jót beszélgettünk: mennyire fellendült Sapa, 10 éve itt alig volt valami. Majd ő is szeretne egy szállodát itt, meg éttermet, de még tanul, 21 éves, besegít a szüleinek a nyári szünetben, suli majd októberben kezdődik. Nagyon kis csacsogós srác.
Közben jelentkezik a motoros srác, menjünk, nem esik, hátha jó lesz. Hát akkor menjünk. Felszed a kávézóban, és indulunk fel a hegyre. Kb fél órás motorozás… nem vészes. Közben meséli, hogy Magyarország híres a fekete rózsáról. Mondom, hogy én pont a rózsás régióból származom (mondjuk én nem tudok híres fekete rózsáról, de nem akarom kijavítani, valaki lécci világosítson fel ezügyben).
Az első vízesés a Silver, azaz Ezüst vízesés. 20k dong a belépő.
Leérek, a srác az egyik büfésnél várta ki az eső végét, béke van, erősen tisztul, lassan tényleg süt a Nap, boldogan robogunk a Love, azaz szerelem vízeséshez. Micsoda angol nevek… na mindegy… sok hülye turista meg tudja jegyezni.
A tésztát a lébe kell mártani, és úgy enni. Egészen finom volt. Kértem zöldséget, erre kaptam egy rakás friss salátalevelet. Volt benne mindenféle: vmi csípősebb, koriander, meg ki tudja még mi. Mondjuk én párolt, vagy serpenyős zöldségre gondoltam, hát ez lett. A szósz nagyon állat volt, a saláták ebben a formában nem varázsoltak el.
Itthon a házigazdám teával kínált, jól esett. Jöhetne a jól megérdemelt pihenés, de a szomszédban buli van, és mivel ez egy semmi faház, így részese lehetek a bulinak, van karaoke is. Micsoda szerencse. Viszont mire újraolvasom, hogy mit írtam kezdenek csendesedni, pedig még 9 óra sincs.
Holnap még nem tudom mi lesz. Van még egy napi motoros terv, meglátjuk milyen lesz az idő. A Fansipanra is fel kellene menni, Vietnám teteje, 3147 méter magas csúcs, kabinos felvonó megy fel rá. Fent már a felhők felett jár az ember, kizárt, hogy tiszta idő legyen.