Korán volt a reggel, és a kávé és a reggeli is elmaradt. A buszjegyet még tegnap megvettem a neten. Nagyon jól működik a rendszer, még az ülést is lefoglaltam. Így reggel annyi dolgom volt, hogy a megbeszélt parknál várjam a buszt. Azért Csaba úgy érezte, hogy jobb ha elvisz… hát de még hogy milyen jól tette. Ez egy akkora park, mint 4 Margitsziget… egy hatalmas tóval a közepén. Hát persze, hogy a rossz oldalon vártuk a buszt. De a sofőr bőszen hívogatott, nem hagynak el, megkeresnek. Aztán sikerült egy közösen ismert körforgalmat belőni, ahol végül a busz helyett megjelent egy motoros csávó. Határozottan engem keresett, elvisz a buszhoz. Hát akkor legyen így. Aztán azért szépen lassan kiderült minden. Ez a busz azért gyorsabb, mert egy motoros emberke összeszedi az utasokat, a busz meg nem tudom, hogy honnan indult, de hogy elkerülje a reggeli dugót a városi szakaszt a motoros emberrel oldják meg. Azt mondta, hogy megyünk pár percet, de az legalább 15 perc volt egészen ki a reptérig. Azt hittem már itt minden olyan flottul megy, hogy elmaradnak ezek a kalandok, amik megadják az egész út zamatát. De szerencsére eljöttek az apró kis piccante részek is. Nagyon szórakoztató.
A busz pedig számomra nevetségesen luxusos. Mert ez egy 5 órás út, de ez egy alvós busz volt. Ilyet én még nem láttam.
Szóval félig fekve, nyújtott lábbal utazhattam végig. Nem mondom, hogy nem kényelmes. Az emeletről jól láttam, csináltam is pár képet.
Már majdnem megérkeztünk, amikor lett egy fél órás ebédszünet egy igazi útszéli buszos pihenőbe, ahol minden busz megáll. Volt pár szórakoztató dolog. Az első, hogy nem kellett a saját cipőt felvenni, hanem kaptunk papucsot. Nem mondom, hogy lelkesen ugrottam a tömeges használatú papucsba, de majd máskor különcködöm. elsőre kell az élmény. A levágott orrú papucs. Látni kellett volna a másik buszról leszálló német csávót a 4 számmal kisebb papucsban. Hát cuki volt benne, ahogy ott topogott. Ő is szót fogadott. Aztán én kitaláltam, hogy mangólevet akarok inni, de csak ananász volt nekik, illetve nem értették mit mondok. Aztán valamelyik rájött, és a szomszédos pultnál árultak pucolt mangót. Mutatta, én bőszen bólogattam. Néznek rám kicsit furán, de én csak bólogattam. Hát legyen. Kicsit fakó volt az a mangó, de hát mindegy most már. Kicsavarták, néznek rám mikor kóstolom… aztán mondják, hogy cukor? Hát na… igazuk volt, együtt nevettünk, kaptam bele cukorszirupot, hogy iható legyen.
Sapa-ba érkezve eléggé téblábolósan indultam el. Azt sem tudtam merre az előre, hová akarok menni, mit akarok csinálni. Szállás kell, ezt tudtam. De nem kaptak el azonnal ezer ajánlottal, egyedül egy népviseletes néni kínált egy napos túrát fél milláért. Felírtam a számát, hogy szabaduljak, de ugye én ilyeneket nem csinálok, csak ha muszáj, mármint, hogy csoportos fizetett túrára menjek. Térképen megnéztem, hogy akkor merre a központ, gondoltam az egy jó irány… éhes is voltam, kell valami kaja. Gyorsan meglett a piac, vettem két banánt 10.000-ért, ami érzésre is sok érte, de most hagytam magam átverni, pici pénz, nem szarozok, éhes vagyok.
Aztán a piacon eszembe jutott, hogy még mindig nincs esőkabátom. Gyorsan nézek egyet. Mutatja a nyugati esőkabátokat, de én mondom, hogy olyan helyi, motoros esőkabát kell. Mosolyog, adja. 250k. Nem olcsó, hülye voltam, alkudni kellett volna, de mindegy. Sok volt a csomag rajtam, kicsit még el voltam veszve, kiestem a szerepemből. Aztán találkoztam 2 német csajszival, megkérdeztem, hogy hol szálltak meg, valami falusi szálláson messze. Én már korábban eldöntöttem, hogy nem megyek ki messze falura, mert akkor ott kell enni, ők visznek túrázni, minden drága lesz, kicsit kiszolgáltatott helyzet. Meghagyom a nyugati turistáknak, én megyek olyan magyarosan, olcsóbb megoldást keresve, közel a központi helyhez, ahol mindenki jelen van, lehet válogatni.
Nézem a házakat, van ugyan pár hotel, de látszik, hogy nem az én büdzsém… végre eldöntöm, hogy beülök egy teára, és foglalok valamit online. Úgy tűnik itt ez a legjobb módja a szálláskeresésnek. Találtam is egy helyet (Sakura Homestay, Cát Cát), 37 perc gyalog, egy 8 m2-es szoba, közös WC, fürdő, de van ablak, egy szép faház, 720k a 4 éjszaka. Az olyan 12eft. Na végre megvan ez is, közben leszakadt az ég is… hát akkor ez egy ilyen nem kapkodós nap lesz.
Nagyon jól esett, hogy itt ilyen hűvös van. A helyiek sokan dzsekiben vannak, nekik ez rendesen hideg lehet, Tesóm is nagyon fázna már. Nekem meg végre némi enyhülést hozott. A lábam is hátra helyrejön majd. Mert hogy most nem múltak el a piros foltok reggelre. Továbbra is meleg és piros. A neten megnéztem, a pirosfoltos melegkiütés lesz. Miliaria rubra. Szép neve van. De azért sokat halványodott, a rövidnadrág is segített szerintem. Valszeg a hosszú nadrággal lesz a baj (bár a karomon is van). Szóval a hosszú ujjú/szárú ruhában nem szellőzött eléggé a bőröm az iszonyatos párában. Olvastam, hogy trópusi nyaraláskor szokott sokszor eljönni. Az én bőrömmel mondjuk ez egy 22-es csapdája, mivel a száraz bőrömet közben kenni is kell, miközben épp kiszárítani is kellene. Na de igyekszem megtalálni az egyensúlyt krém és miliaria rubra között.
Elállt az eső végre és gondoltam akkor foglalok egy Grab-et, hisz modern világban élünk, és motorral pikk-pakk felvitetem magam a szállásra. De a Grab-en nincs motoros opció. Nem értem mi lett vele. De közben eszembe jut, hogy ha már felmegyek a szállásra, akkor ma már valszeg nem mennék vissza a városba, előbb ennem kellene végre valami rendeset. Beugrottam egy étterembe, elég puccos lett véletlenül, olyan árakat láttam, hogy kerekedett a szemem (150-200k egy kaja). De volt nekik csóróturista kajájuk is 50k-ért. Próbáltam kérni ezt, azt, de nem volt… kicsit nehezen értettük egymást a pincérsráccal… így megkérdeztem, hogy mit tud adni, erre a sült vegyes rizsre mutatott. Hát akkor legyen az, pont jó lesz.
Na akkor megint Grab, még mindig semmi. Elindulok, gondoltam keresek vkit, aki beszél angolul, hogy mi van. A szomszédos üzletben valami puccos kozmetikumokat árultak, a csajszi is fiatal volt, hátha beszél angolul. Azt mondja, hogy Grab itt nem működik. De felhívja a haverját, szerez motort. Hát az szuper. Aztán átadta a telefont, és kiderült, hogy a haver motort bérbe ad, de nekem most motoros taxi kellene. Nem gond, küldi a haverját. Alakul itt szépen minden. Pár perc és megérkezik a cimbi. Megyünk a szállásra, útközben beszélgetünk… Magyarországra a válasz Budapest. Megdicsérem, hogy milyen jó, hogy tudja, nem sokan tudják. Aztán beszél az Osztrák-Magyar Monarchiáról… ez már meglep. Kérdeztem, hogy honnan tudja, történelemből tanulta. Megkérdezte, hogy milyen nyelvet beszélünk, hát magyart, van saját nyelvünk. Kicsit Honduras jutott eszembe, ott a semmi közepén egy kicsike kis határátkelőnél hajnali 4-kor a határőr sráccal volt egy ugyanilyen élményünk Tesómmal. Egyébként mennyire érdekes, hogy felmerül kérdésként, hogy milyen nyelven beszélünk. Hondurasban még csakcsak megértem, ők spanyolul beszélnek, de itt van saját nyelvük. Nekem annyira ez az alap… pedig mennyire nincs minden országnak saját nyelve… nézzünk körbe akár csak Európában.
Amikor megérkezem cserélünk telefonszámot, és megbeszéljük, hogy megírom, hogy mit szeretnék látni és majd ad árat, elvisz motorral. Becsekkolok, mármint beszélek a szállásadó sráccal, gyors megkérdezem, hogy szerinte mennyi a reális ár egy 3-4 órás motoros túrának a vízesésekhez, 2-300k-t mond. Kiindulási alapnak jó.
Azt hiszem életem legkisebb szobáját vettem ki, de annyira nem zavar és olyan hangulatos, hogy nagyon. Ez egy 2 emeletes kis faház. Az alsó rész szinte az egész egy nagy légtér, elöl, hátul nagyra nyíló ajtókkal, amik mindig nyitva vannak. Persze már ide sem lépünk be cipővel. Ez nekem nagyon tetszik. Tisztaság van mindenhol. Aztán lépcsőn fel az emeletre, ahol szintén egy nagy térből nyílik jobbra, balra 3-3 ajtó, meg van egy kijárat az erkélyre. A szobákban is az erkélyre nyílik az ablak. A szobában egy kétszemélyes matrac a földön és ennyi. Villanykapcsoló, konnektor, jó wifi, pár kampó felfúrva, kellemes fa illat, nem hiányzik semmi.
Egy kis pihenés után elindulok sétálni egyet. Beszélgetünk a szállásadóval, hogy amikor visszajövök, iszunk egy teát. Meg megkérdezem tőle, hogy miért szól valami rádió ilyen hangosan valahonnan és hogy madárcsicsergést szeretnék hallgatni. Ó, én naiv, pedig Csaba már említette, csak nem raktam össze… szóval frankón hangosbemondón egész nap szól a propaganda. Állítólag néha énekelnek, de az sem jobb. Egész végig beszélnek. Még így is nyomasztó, hogy nem értem. Most gondoljunk már bele, hogy nonstop híreket kellene hallgatni, hogy milyen szép és jó minden. Az iskolának volt saját hangszórója, csak hogy biztosan megkapják a rendes ideológiai nevelést a gyerekek. Hát azért hálás vagyok az égnek, hogy ilyenben nem kellett élnem. Egészen Big Brother-ös érzés. Vajon az ingatlan értékén mennyit dob, ha messze van a hangszórótól? A séta közben vettem egy kiló banánt, szintén 10k-ért. Hát na, a piacon átvertek. Tudtam én. Aztán útközben egy kiscsákó, olyan 4-5 éves lehetett, mellém szegődött és mutogatott a zacskóra. Elég szegénynek nézett ki, kapott egyet.
Visszaértem, és már meleg volt a víz a teához, leültünk beszélgetni. Ott volt a kislánya is, megnézhettem a matekfüzetét, nagyon szépen ír. A kislány hazament. Beszélgettünk a teáról. Ez valami családi baráti farmról van. Nagyon finom zöld tea. Kérdezem, hogy fekete teája van-e, de nem érti. Aztán mondja, hogy jaaa, Lipton.. az turistáknak van. Ezen szétröhögtem magam. Olyan őszintén rávágta. Szóval nem ismeri a fekete teát. Mutatok neki Google képet róla, meg mondom, hogy fermentálják a zöld teát és van belőle igazán minőségi is.. amit persze nem ért. Mondom, hogy magas fokon megsütik. Látszik, hogy nem érti, hogy minek kell mindent megsütni. Mondtam neki, hogy annyira nem rossz az… és az angolok tejjel isszák. Aztán beszélgetünk utazásról, meg Európáról, hogy mennyi kicsi ország van ott. Meg ingatlanárakról, hogy most elszaladtak az árak, de a kormány nem engedi a spekulatív felvásárlást, és akkor nem fog tovább emelkedni. Meg a gazdasági fejlődésről, és mondom neki, hogy milyen fejlett Vietnám (ezt egyébként komolyan gondolom). Mondja, hogy fejlett, és a többi ország is Ázsiában gyorsan fejlődik de más a kultúra Ázsiában, mint Európában. Nagyon tetszenek a gondolatai. Meg azt is mondja, hogy a fejlett nyugati országok már nem tudnak hová fejlődni, míg a többi igen, és majd egyszer mindenki egyforma szinten lesz. Mosolygok. Mit is mondhatnék.. igen, remélem, egyszer majd lesz ilyen. Meg megemlítette az ukrán háborút, azt mondja, hogy sokat van Európa a hírekben emiatt, de nem mentünk részletekbe, csak mutattam térképen, hogy az nekünk a szomszédban van. Aztán megérkezett az apukája, felváltotta, hogy hazamehessen vacsorázni, én meg feljöttem a szobámba, hogy mindezt megírjam nektek.
Közben a motoros srác is adott ajánlatot, 400k. Nem írom le az alkudozás részleteit, 250k-ban egyeztünk meg. 😜😁 A bájos pofikám egy vérmes alkudozót takar. De végülis korrekt voltam. A népviseletes néni egész napos kirándulásra vitt volna kajával együtt 500k-ért. Szóval a fél napra jó ez. Bár ez privát túra… de ez már legyen az én szerencsém. Egyébként lehet motort is bérelni kb 150-170k-ért benzinnel együtt. Szóval lehet azt is megpróbálhatnám. Egyébként ha nem fogadta volna el az ajánlatot, akkor ez volt a B terv, hogy akkor irány a motorbérlés. Itt végképp lassan megy mindenki… szóval nem lehet rontani mert max megállsz.