Nem mondom, hogy simán keltem. Magyar idő szerint fél 4-kor. Hát na, még szokni kell. De világos volt… felébredtem.
Első utam a belvárosba vezetett, a központi tóhoz. A tó partján dzsungel. Mármint tényleg hatalmas fák, a tóparti sétányon pedig olyan növények, amik nálunk csak a lakáson belül vannak, eszméletlen.
Na meg vettem Sim kártyát, Viettel, van 6GB mobilnetem, ami az első hónapban 450.000 dong volt, mert meg kellett venni a kártyát, de aztán 150.000 dongért feltöltöm a következő hónapban. Az 2500 Ft lesz 6 GB mobilnetért, meg nemtom mennyi ingyenes percért. Szóval igazán jó áron mérik itt az internetet.
Kávét is ittam… de hogy itt van fekete kávé, meg barna kávé, ami sűrített tejjel van, és ez tegnap meg ma még okés volt, de holnaptól bizony isten kitanulom hogyan szerzek rendes tejeskávét, mert ezt a cukros ízét nem fogom 2 hónapig inni.
Aztán Csaba is előkerült, és kitaláltuk, hogy mivel a belvárosi színpadépítés valami fesztiválos mókát jelez és már bömbölt az ázsiai pop, ezt most inkább kihagyjuk és elmegyünk motorozni vidékre. Másfél óra útra van egy kis falu a hegyoldalban, legalább hűvös van, nézünk vidéket is… menjünk hát. Akkor még gyanútlan voltam és nem tudtam, hogy 2x másfél órát ülni egy kisebb motoron, de annál nagyobb terpeszben egyáltalán nem annyira mókás. Viszont legalább még neki is fájt a hátsója, mire hazaértünk, pedig ő már hozzászokott.
De a látvány magáért beszélt. Igazi vietnámi fekete bivalyok az út szélén, a rizs is sárgul már, máshol lótusz virágot termesztenek, mert megeszik a magját. Az autópálya szélén árusok: óriási lapos kenyér, cukornád, sült kukorica, üdítők… de minden téma csoportosan. Egy szakaszon mindenki kukoricát sütött, aztán a következő kereszteződésben voltak az üdítősök. Aztán persze néha szembe motorozik valaki… így jött ki a lépés neki, nem gond senkinek. Minden kilométerben megállhattunk volna fotózni, de akkor sosem érünk oda. Lesz még minden, ígérem.
Végül elérjük a hegyet, szerpentin vezet felfelé a faluba, a kis motor megküzdött, de felvitt minket.
És végre ettünk, ittunk is egyet. Egy pultnál kiválasztottuk, hogy miket süssenek meg nekünk, és készül a kajánk. Az asztalok még mindig gyerekméretűek, egyszer biztos eljön az a pillanat, amikor nem röhögve ülök le mellé.
Sétáltunk, van itt park meg templom, meg itt az emberek állandóan fotózzák egymást, készült pár verk fotó is.
Hazafelé pedig egy kis tónál néztük a felszálló párát.
Este elkezdtük átbeszélni a következő pár nap programját. Sapa-ba egyedül megyek valszeg szerdán, onnan majd Ha Giangba vasárnap, vagy hétfőn és ott találkozunk és megyünk együtt pár napot. Aztán vissza Hanoiba, onnan már megint egyedül utazom majd: Halong bay meg Cat Ba sziget… aztán megint vissza Hanoiba és indulok délnek Ninh Binh felé stb. Holnap kicsit lazítós, tervezős nap lesz meg ígértem egy jó kis vasárnapi ebédet is. Kolbászt és pirospaprikát hoztam hozzá. Meglátjuk mi lesz a kívánság.