Érdekes volt az elmúlt pár hét. Nagyon lassan indult el az átalakulás a munkás hétköznapokból a készülődésbe. Emiatt alig akart elkezdődni az izgulás. Már mindenki kérdezte, hogy izgulsz már… én meg még az utolsó árajánlatot adtam ki a múlt héten és szerveztem le még egy utolsó angol tanfolyamot. Nem izgultam, hanem pörögtem ezerrel, hogy mindennek a végére érjek.
De azért a múlt héten már elkezdtem összeszedni a cuccokat, de még ma is voltam boltban… és bár kicsit utolsó pillanat, de ma meglett a próba pakolás… ami végülis annyira utolsó pillanat, hogy ez marad már így holnapig. Olyan szépen elrendeztem mindent.
9 kilós lett a zsákom. Emlékeim szerint legutóbb 11 kilós volt. Nagyon büszke vagyok magamra. Szerintem ebből képtelenség kivenni. Persze az is hozzátartozik, hogy meleg vidékre megyek, nem a Himalájába, mint legutóbb.
Viszont felvettem a zsákot, hát nem kevés a 9 kiló sem. Jót nevettem magamon…. rögtön az „öreg vagyok én már ehhez” gondolat jutott eszembe… de persze nem komoly… nem olyan vészes az, majd megszokom… illetve nincs más választásom, viszem és kész.
Szóval akkor kalandra fel, holnap délután indul a móka. Úgy érzem most nagyon jó passzban vagyok, fát lehetne vágni a hátamon, de azért nem akarom elbízni magam. Drukkoljatok, hogy a kihívások nagysága és mennyisége a kezelhető mértékben jelentkezzen.