Mert hogy végül mégsem egyedül megyek. (Aggódók fellélegezhetnek.) Illetve csak az elején, a tanfolyamra megyek egyedül, majd a jógatanári iskola utolsó napján találkozom Gabival, a párommal, és együtt indulunk neki Kasmír felfedezésének. Régóta beszélünk róla, a lehetőségről, hogy talán… lehet… hátha összejön, hogy csatlakozik, és végre tényleg összejött. Teljesen új perspektívába került az utazás.
A bizonytalanság időszakában sikerült végig elengednem ezt az opciót. Úgy voltam vele, hogy ha jön, akkor Kasmír mellett érdekes lesz egymást is felfedezni, de ha mégsem jön, akkor életem első igazi hátizsákos kalandját tettem volna meg egyedül, és az is eszméletlen izgalmas lett volna fizikálisan és mentálisan egyaránt. Na de most már biztos: április 30-án randizunk Manaliban, a Yak & Yeti hostelben valamikor délután 5 körül. Addig nem is fogunk tudni kommunikálni egyáltalán. Még soha nem volt ilyen az életemben, hogy egy egész hónapig ne tudjak beszélni a párommal. Kíváncsian várom milyen lesz: hogy fogom érezni magam abban az egy hónapban? Milyen lesz újra találkozni?
Közben lassan most már elkapott a lelkesedés. Kicsit lassabban és később jött, mint Közép-Amerikánál, itt most valahogy Gabi kiköltözése Londonba és az ezer teendő teljesen gépiessé tett. Lista, feladat, megold, új lista, számol, pipál stb. Nem volt időm örülni sem igazán. Az, hogy felkészületlen vagyok, hogy mit kell Kasmírban megnézni, az már nem is zavar, az már kicsit jobban, hogy még van 400 oldal olvasnivalóm a tanfolyamra. Erre van még 4 napom. No de hát erre való a gyorsolvasás, belehúzok. A könyvet biztos nem viszem ki, egyszerűen túl nehéz.
Mostanra a Delhivel kapcsolatos félelmeim is lemúltak. Sok képet nézegettem, olvastam, néztem térképet, nincs mitől félni, nem lehet engem olyan könnyen átverni, a határozottságom mindig ki fog segíteni. Így most már végre izgalommal és nem félelemmel várom a leszállást péntek hajnalban. Van szállásom is, és metróval fogok bemenni a városba a reptérről. A szállás (Smyle Inn) egészen a belvárosban van, a bazár és a látnivalók is ott vannak a környéken. Szombat délutánig leszek Delhiben, majd éjszakai busszal indulok tovább északra, Kulluba, ahol vasárnap reggel 7-kor találkozom a tanfolyam szervezőivel a Bhuntar reptéren.
Ma este próbapakolás, kiderül belefér-e, hány kiló lesz, mi hiányzik. Elvileg nem lesz gond, de azért egy próba sosem árt. Nem vagyok én még olyan rutinróka, nem kell elbízni magamat.
Most el! Ugrok neki a maradék 400 oldalnak.