És csak jöttek a hajók…

2014. február 27.
Ma "csak" negyed 5-kor ébredek.. bár úgy érzem eddig aludtam rendesen, nem vagyok fáradt. Az ágy durván kemény sajnos. Akárhogy próbálom, nem megy a fekvés. Hát akkor felülök, írom a blogot.. legalább hasznosan töltöm az időt. Reggel fél 7 körül Tesó is ébredezik, 7 után már el is indultunk, fél 8-kor már a buszpályaudvaron palacsintát reggelizünk elvileg mézzel, de inkább cukorszirup volt az. (Tesó olyan sokat nyomott rá.. rossz volt nézni.. nem is értem.. hisz nem szereti az édeset.) Fél 9-kor már a buszon, 35 cent volt egy jegy, kb. 20 perc alatt ki is ért a csatornához. Akkor siessünk, mert a hajók már mennek. A séta alatt Vigyázz krokodil! feliratok mellett megyünk el.. de sajnos én nem látok egyet sem. elsők közt érünk a csatornához, még sehol senki…. de a hajó már a zsilipek közt. Épp egy Zim-es hajó emelkedik felfelé, majd indul tovább.. a másik sávban egy Hanjin-es hajó halad előre. Nagyon izgi! Kb. 10 perc, mire átfolyik a víz, 2 perc, míg kinyílik a 2 méter vastag zsilip. Durva méretek vannak itt. Oldalt négy pár kis mozdony feszíti a hajót és tartja a kellő távolságot az oldalától, ami van amikor csak 60 cm. Na volt is pár karcolás a hajók oldalán. Ez az egyetlen csatorna egyébként, ahol a kapitány átadja a hídat amíg átér a másik óceánra. 80 km hosszú a csatorna, 2 zsilip van a Csendes-óceán felől, és egy az Atlantinál. Középen meg a Gatún-tó. Úgy mennek, hogy délelőtt mindkét irányból befelé mennek felfelé a tóhoz, ott találkoznak, és délután meg lefelé, kifelé mennek az óceánra. Reggel 11-dél körül megy az utolsó, és délután fél 4-kor kezdődik a második menet. Nagyon király, nézzük a Hanjin-t , befut egy másik is, meg a tengerjáró, az Albatros, amit tegnap is láttunk. Mekkora már luxushajóval átmenni a Panama-csatornán. Ott is mindenki kint volt, ment az integetés is.. megnéztem zoom-al, csupa nyugdíjas ember. 🙂 Aztán pár kisebb hajó is átmegy.. becsúsznak a nagy hajók mögé. Turistahajók, direkt csatornatúrát szerveznek. Ezt azért elnézegetjük pár órát, mire minden részletet megfigyeltünk… a kis vonatokat, amik fogaskerekőek, meg a zsilip mozgását, meg azt, hogy mekkora gázt ad a hajó, hogy meginduljon.. aztán már átnézünk a Moiraflores-tó másik végébe.. látom még a Zim-es hajót, lassan megy bele a másik zsilipbe.. az már még magasabban van. De állat. 🙂 Sajnos közben persze több busznyi turista érkezik, kicsit nehezen férünk el. De a luxushajót még megvárjuk, aztán lassan 11 óra, nem nagyon lesz már több hajó. Dél körül kezdődik egy 3D-s kisfilm a csatornáról. Hát elég bénácska.. nagyon csilli-villi filmecske, de igazi infó nem sok van benne. Kár. Aztán végigjárjuk a múzeumot.. 4 szint.. elmeséli a teljes történetet.. kezdődött a franciákkal… sok köbméter követ törtek fel.. több millió tonna dinamitot használtak fel, aztán átvették az amerikaiak… építettek sok vasutat is, meg csináltak speckó kotróhajót.. sok-sok érdekesség.. még archív fevétel is van. Aztán csak ’99-ben lett Panamáé a csatorna. Nem semmi! Most pedig bővítik… egy vízspórolós módszert dolgoztak ki.. sajnos nem teljesen érthető.. majd neten utána kell nézni.. aki talál egy jó (ha magyar, meg jobb) leírást, linkeljen bátran. (Köszi Gábor előre is! 😉 ) A bővítés késik kicsit, de tán idén kész lesz. Nem is tudom… nézve a képeket… félelmetes és lenyűgöző egyben. Zavar a sok-sok rombolás, elárasztás, a tó leeresztése.. de az eredmény lenyűgöző.. és végül is a haszon is hatalmas. Mármint amennyi energiát, időt megspórolnak vele.. lehet megéri az áldozatot. Elindulunk vissza a főúthoz.. na ez most megint pörkölő meleg… kb. 36 fok lehet. 15 perc csak a séta.. de elég is a tűző Napon. A buszmegállóban kicsit stopolunk, aztán várjuk a buszt, de nem jön.. aztán megint stopolunk. Végül egy csatorna melós vesz fel minket egy szakadt autóval. Mindig a legcsóróbbak segítenek. Ez már csak így van mindenhol. 🙂 Elvisz minket a pályaudvarra… egy hideg fagyi.. na meg a plaza klímája sokat javít a közérzetemen. 🙂 Netezünk egyet, megcsinálom a repjegy igazolást Kolumbiából haza, ami kell majd a belépéshez, meg kimyomtatjuk a repjegyünket is… aztán keresünk hűtőmágnest.. meg pár apróságot… de jól el is megy a maradék idő. Lassan este, eszünk is egy lencsés kaját. A büfésoron volt egy csaj tegnap, akivel a lencse körül elbohóckodtunk, de végül nem ott kajáltunk.. de ma oda megyünk, megint ott van, megismer minket. De jó, beszélgetünk kicsit, kiderül kolumbiai.. tiszta lelkes, hogy megyünk. Kéri az email címemet, majd ír. Megadom, olyan kedves. 🙂 Aztán rutinosan hazabuszozunk, megint házig hoz a busz… kisboltban víz, sör.. reméljük mára megjavul végre az internet a hotelben. De sajnos nem. Itt vagyunk utunk leggazdagabb éa legmodernebb helyén és nincs netünk. Kuba óta nem igazán volt ilyen problémánk. Gáz! Pedig most kellett volna párszor a jegyfoglalások miatt. Járhatunk netkávézóba intézkedni. Sajnos a blogot sem tudom frissíteni.. kár. Na de szombaton már Medellínben leszünk, onnan majd elmegy minden. 🙂 Nem is nagy baj, holnap 7.15-kor indul a vonat, 6-kor indulunk, aludni kell.