2014. február 11.
Valaki reggel 5-kor már pakolászik a konyhában, aztán meg beszélget, vagy telefonál egy órát… akkor akár fel is kelhetünk. Még Tesó is felébred a zajra. 7-kor már pénzért sietünk egy ATM-be, aztán irány a busz. Megfigyeltük már máskor is, hogy reggel korán már nyüzsgés van, míg később a nagy melegben pihennek az emberek… szerintem még az iskola is így működik. Persze a piacon kell áttörni magunkat a buszhoz.. de legalább vettünk reggelire gyümölcsöt. 8-kor már úton vagyunk Rivas felé… a busz araszol, pedig jó az út is, másfél óra a kb. 70 km-es táv. Őrületes tempóban haladunk. Útmentén rendezett ültetvények vannak, banán, datolya talán, mangó (már kicsik vannak rajta.. hátha végül összejön, hogy egyek fán érett mangót). Az egész környezet rendezettebb… valahogy ez az ország más, mint a többi. Na azért nem osztrák patyolattisztaság… de a többihez képest nagyon látványos a különbség. Persze még meg sem állt a busz, amikor a taxisok már szállnak fel, keresik a turistákat, és kínálják a jobbnál jobb ajánlatokat San Jorge-ig, ahonnan a komp indul az Ometepe-szigetre. Megegyezünk eggyel.. 2$-ért visz kettőnket.. csatlakozik hozzánk még egy fiatal német pár, ők is kettőt fizetnek. Menet közben a sofőr elkezdte a sztorit, hogy kettő komp van ám, az egyik privát, a másik meg állami. Mondjuk nekünk az állami pont jó… és akkor jön azzal, hogy az 3 km-el messzebb van, 4$ páronként. Szegény, ha tudta volna előre mi vár rá, inkább néma maradt volna. Nem jó pillanatban kapott el… úgy lehordtam, hogy nagyon. Mondtam neki, hogy kompról volt szó, miért nem mondta előre. És egyébként is nem ketten, hanem 4-en vagyunk, így bőven pénzénél van. Próbált kicsit érvelni, de gyorsan rámhagyta.. látta, hogy ez most részéről bukott ügy… esélye sem volt szegénynek. Na morcos is lett emiatt, de 10 perc sem volt az út, nem érdekel, ha morcos… ne akarjon átverni. A kikötőnél fizettünk egy valamilyen helyi adót, 10 cordobát, meg a kompjegyet, 45 cordobát fejenként. Aztán vártuk a jó szerencsét.. a 10.30-as komp 11-kor indult… azt mondja mert meg kell várnia, míg a szembe jövő komp beér… de lehet inkább arra vártunk, hogy megteljen a komp. 😉 Veszünk a helyi árusnál valami herőce/csörege fánk féleséget.. lassan éhesek vagyunk már. Egy óra hajózás… hullámzik a tó, mintha tenger lenne. Baromi nagy ez a tó (161 km hosszú és 71 km széles). A Balaton a maga keskenységével meg a 77 km hosszával piskóta ehhez képest. Tízszer beleférne. Nem látni a túlpartot.. meg a két végét sem. Útközben a szigetet nézzük.. fantasztikus, ahogy a két vulkán magasodik… mindkettő felhőkalapot visel. Ezért van fent cloud forest.. a nap nagy részében felhőben vannak a csúcsok. A kicsi a száraz időszakban délutánonként kitisztulhat.. de nem feltétlen.. nekünk ma útközben megmutatta magát lentről. Átérünk Moyogalpa-ba, ott szintén taxik várnak minket… a német párral már a kompon megbeszéltük, hogy mennyiért szeretnénk menni. ők Santa Cruz-ba mennek, mi meg még onnan tovább Merida-ba. Ez 10$-al megdrágítja az utat, mert oda már csak nagyon rossz út vezet. De sebaj, mi kisebb elbizonytalanodás után kitartunk uticélunk mellett, még ha drágább, meg messzebb is van. És jól döntöttünk. Néztük az út menti helyeket.. jaj. 🙁 Nem voltak valami bizalomgerjesztők… aggódtunk is… aztán megérkeztünk a Hacienda Merida-ba, és itt minden más lett. Egy nicaraguai arc viszi a helyet… egy ősi családi birtok volt, amit államosítottak, majd lepusztult, aztán megvette, felújította, de mindemellett komoly lokálpatrióta. Környezettudatosságra neveli az alkalmazottait is.. akkor kapnak fizut, ha hoznak szeméttel telerakott műanyag flakont. Úgyanis ebből építi a épületeket iskolának, asztalokat, székeket… beleönti a betonfalba. Emellett angolórákat tartanak önkéntesek naponta többször.. konkrétan a szobák közti térségben. Mi is hallgattunk egyet.. nagyon jó. 🙂 A szoba 25 $, a kaja kicsit drága.. de volt itt egy másik hely nem messze.. majd felfedezzük a falut, biztos lehet máshol is enni. A kajak és bicikli bérlés külön-külön 15/fő a teljes ittartozkodásunk idejére. A túravezető 20-25/nap. Ettünk, kiolvastuk a lehetőségeket… felmegyünk holnap a San Ramón-vízeséshez, aztán kajakozunk egyet az Istian-folyón, ami a két vulkán közt van, meg ha az erőnk úgy adja felmegyünk a Maderas-vulkán tetejére, és ha lesz még időnk átmegyünk még egy természetes forráshoz fürödni… és persze feltétlen megnézzük a sziklarajzokat. Itt leszünk pár napot, jó helynek tűnik. Sok érdekes dolgot csinálhatunk majd, és megfizethető is más országokhoz képest. Egy-egy túrára 20-25 dollár fejenként.. Belize-be 70 volt és szerintem Costa Rica sem lesz kevesebb.
-
- img 1134
-
- img 1146
-
- img 1150
-
- img 1156
-
- img 1160
-
- img 1209
