Megérkeztünk Panamába

2014. február 21.
A reggeli csippkoncert után pakolás.. elhagyjuk a górét.. fél 8-kor indul a busz a határra. Felpattanunk.. másfél óra Sixaola. A határ a Sixaola-folyó, és a híd két oldalán van a határőrség. Találtunk egy naracsfacsaró bácsit a határ előtt.. el is költjük a maradék Colón-t.. aztán jöhet a határ. Még csak 9 óra, de már iszonyat meleg van.. és a sor kint áll a hídon az épület előtt a tűző Napon. Bírom egy darabig, de aztán én árnyékba vonulok.. Tesó állja a sort.. meg a meleget. Egy óráig tartott a csodaszép pecsétünket megszerezni a határnál… nagyon durva. Nem kapkodnak.. hiába a sok turista, 1-2 ablak van csak. Felkaptuk a hátit.. akkor irány át a hídon. Egy végtelen rozoga híd, amit már teljesen megevett a rozsda.. a deszkák keresztben beszakadva, elkorhadva.. arra rászögelve hosszábban egy másik palló.. hát azért elég könnyen lehetne baj, főleg mikor nagy batyuval a hőségben egyensúlyoz az ember. Na de nem lett semmi baj.. átértünk, vettünk 3$-ért egy bélyeget, amit beleragasztottak az útlevélbe, aztán a hídon túl balra van a határőrség. Nem volt egyszerű megtalálni, de önkéntes segítők és utazásszervezők, taxisok szívesen mutatták a helyes irányt. Akkor belépés.. repülőjegy? Milyen repülőjegy? Hát a kilépő repjegy? Nekünk olyanunk nincs. Tudtuk, hogy kérhetik, elvileg Costa Ricában is kérik, de ott is kidumáltuk, gondoltuk itt is menni fog. Félrehívtak, elmondtam a nőnek.. mert persze nő volt… hogy nem tudjuk még pontosan mennyi időt fogunk itt tölteni, de megyünk Kolumbiába.. itt a meghívólevél.. de nem érdekelte semmi. Vagy felmutatunk egy repjegyet, vagy visszamegyünk Costa Rica-ba. Hát ez komoly… akkor keressünk egy netkávézót. Egyébként már most a városban vagyunk, kávézó, minden van… de attól még vissza kell menni belépni hivatalosan, különben legkésőbb kilépéskor bajba kerülhetünk. Costa Ricában konkrétan a buszról leszállítottak valakit a határtól 40 km-re, amikor egy rendőr végignézte az útleveleket. A faszi átsétált a határon… amit egyébként símán megtehet bárki, senki nem állít meg. Szóval nem lépett be hivatalosan, nem volt pecsétje, és leszállíttatta a buszról, hogy menjen vissza a határra. Még jó, hogy nem büntette meg. Szóval nem lóghatunk be az országba, kell az a pecsét. Persze a helyi erők megint a segítségünkre siettek.. kicsit bizalmatlankodott Tesó miért akar nekünk segíteni.. de hát azért, mert ő szervezi az utat tovább Bocas del Torro-ba.. mehetünk vele olcsó pénzért. Szóval kapunk egy wifi jelszót a sarki bolthoz.. emlékeztem, hogy valaki már járt így, és említette, hogy az Expedia-n van egy ingyenes 24 órás törlési lehetőség. Megnéztük.. tényleg úgy van. Megvesszük a repjegyet, odamegyünk a határőrhöz, megmutatom a tablet-en a visszaigazolást.. kilépünk a nem létező ajtón (mert nyitott az egész), és még ki sem léptem az Expedia oldaláról, máris törlöm a jegyvásárlást. De egyébként olyan hülyeség.. otthon én bármikor gyártok egy visszaigazoló e-mailt a repjegy vásárlásról… vagy akár megveszem előre a repjegyet, megkapom az e-mailt, és törlöm a jegyet. Sosem fogják ellenőrizni, hogy az a jegy érvényes-e. Meg ugyanez a belépő, kilépő papírokkal. Rá kell írni hol fogsz megszállni. Mi mindenhol a Lonely Planet első hostelét írtuk, miközben fogalmunk sem volt hol fogunk szállást találni. De ki kellett tölteni, ez a lényeg. Na de ezt is okosan megoldottuk hála a technika vívmányainak, meg a csávónak a wifi jelszóért, aki alig várta, hogy az utazásunk következő lépését segíthesse leszervezni. Addig nem igazán esett szó róla, bár szerintem aki itt jön át mind Bocas-ba megy. Megegyeztünk… fejenként 10$ lesz. Nem kevés, de a busz is lenne 6$ és azon át kell szállni.. tuti fele annyi idő kocsival. Bepaszíroznak 5 turistát egy Hilux-ba.. nem vagyok meggyőződve, hogy elöl is 3 üléses. Minket ültetett a sofőr mellé… haladjuk. Sok szép szerpentines úton haladuk… végig sűrű dzsungel az út mentén. Kb. egy órát mentünk és megérkeztünk Almirante-ba a kikötőbe, ahonnan hajóval kell átmenni Bocas del Torro-ba. 6$ a jegy fejenként, megint csurig rakják a csónakot emberrel, felvesszük a mentőmellényt.. nagy a szigorúság… egyedül a El Salvador – Nicaragua áthajózáson kellett hordani a mentőmellényt. Kb. 25 perc csónakkal.. nagyon szép a part. Megint dzsungel.. meg itt tele van kicsi kis facsoportokkal, amik mintha kis szigeteket alkottak volna… de nem. Csak lapos a víz, és átérnek a gyökerek a talajba. Nagyon érdekes.. Kubában láttunk ilyet a Cayo Santa Maria-nál. Megérkeztünk.. irány szállást keresni. Kinéztem egy helyet, a Hostal Hansi-t… német a tulaj, biztos tisztaság van. Csak egy 3 ágyas szobájuk van 36$-ért, az elég sok, megyünk tovább.. de a hely szuper.. lehet visszajövünk. A főtéren keressük a másikat, amit kinéztem, a Hostel Heike-t.. amikor valaki megállít bennünket.. egy magyar srác, Péter. Bakker, hogy a leg lehetetlenebb helyeken bukkanunk magyar emberbe. Ő pont a Heike-be lakik, de már csak dormi van, szoba nincs. Megbeszéljük, hogy este 7-kor átmegyünk hozzá, aztán elmegyünk enni, inni, de most nekünk előbb szállást kell kerítenünk. Megnézzük a szomszéd hostel-t is, az is tele. Irány kicsit kintebb a főtértől… de minden iszonyat drága, 40-50$ vagy ablaktalan, sötét luk 35$-ért. Végignéztük az összes helyet szinte, kb. 2 órát lófráltunk a hőségben.. aztán eldöntöttük… irány vissza az első helyre, reméljük megvan még a szoba. És megvolt. 36$- ért miénk a 3 ágyas. Legalább tágasan leszünk.. viszont nagyon szuper a hely. Bekerült a top szállásba. Van polc a tusolónál, tudjuk hová tenni a ruhánkat, később kiderült takarítják a fürdőket minden nap, a konyhában tisztaság és rend van, lehet főzni, a hűtő felosztva szobákra. Német precizitás.. de működik. Ilyenkor nem is baj a mérnöki kockafej. 🙂 Amikor becsekkolok, látom, hogy lakik itt egy másik magyar.. János. Hát hogy itt Bocas-ban milyen magyar kolónia lett. 🙂 Majd megkeressük Jánost is. Letusolunk, pihenünk, kimerítő volt ez a vadászat ebben a melegben. később lemegyünk bevásárolni, veszünk reggelinek valót, vacsorának valót.. főzök végre valami finomat holnap este. Aztán kiülünk a közös térbe, és minden "gyanús" ember után odaszólunk egy Jánost.. de nem jártunk sikerrel. Ajaj, de elb***tuk, elnéztük az órát, mert át kellett állítani… és már mindjárt 8 óra.. fussunk át Péterhez.. hátha ott van még. Annyira siettünk, hogy konkrétan elsétáltunk mellette. 🙂 Még hátra is néztem, mondom Tesónak, hogy ez itt Péter volt, de szerinte nem. Odaérünk a hostelhez, és Péter is jött vissza utánunk. Jót röhögtünk.. jól elmentünk mellette. 🙂 Akkor séta, ismerkedés.. nagyon jót beszélgettünk, érdekes figura. Minden évben utazik pár hónapot, szerencsére a cége megy majdnem teljesen magától addig is. Ügyesen csinálja. 🙂 Megbeszéljük, hogy holnap akkor elmegyünk a másik szigetre és ott túrázunk egyet együtt. Kiderült, hogy van ott egy kis falu, ahol még őslakos csoportok laknak, és saját nyelvet beszélnek, valami afrikait gondolom, és onnan lehet jókat túrázni, de szerezzünk idegenvezetőt a faluba. Hát ez szuper lesz.. akkor reggel 8-kor a dokknál.. és egyeztessünk órát a biztonság kedvéért. 🙂