2014. február 20.
Fél 6-kor rákezdett a "csipp".. erőteljes csippekkel ám.. direkt jó erősen megnyomva a "cs"-t.. mintha baromira mondani akarna valamit. És végül is mondja.. és fel is ébredünk rá. Fél óra ingyen "csipp" koncert a góréban, ahogy Tesóm a jó kis szállásunkat hívja. Végül is hasonlít hozzá. 🙂 Kicsi kis tetőtér, max. 5 m2 az egész. Elindulunk 7-kor át a szomszéd városba, a Cahuita Nemzeti Parkba, ahol a legszebb a dzsungel, lesznek majmok, és nem kell idegenvezető sem. És úgy is lett. Ez itt a paradicsom… szerintem Corcovado-ban is hasonló lett volna, amit Johnny kínált. Tenger az egyik oldalon fehér vagy fekete homokkal.. időnként korallzátonyokkal. Látni, ahogy a korall megtöri a vizet, előtte hullámzik nagyon.. mármint iszonyat nagy hullámok.. ekkorát én még nem láttam… aztán a korallon teljesen lecsillapodik, mire kiér, már csak a korall alkotta mini öblöket tölti fel. A másik nagyon érdekes, hogy a park csücskénél folyt a tenger.. mármint oldalra.. álltunk is ott egy ideig, hogy ez most hogy van… mire rájöttünk, hogy a külső korallzátonyok megtörik a hullámot, és akkor elkezd becsurogni, feltölteni a medencét/öblöt, amit a korall alkot, és azért folyik oldalra olyan erősen a víz. Azért gondolkodtunk egy ideig, mire kifundáltuk a tuti megoldást. 🙂 Szóval a part csodás volt, pálmafa belóg a tenger fölé.. igazi plakátképeket lehetett csinálni. Ahogy azt előírják a Karib-tengernél. 🙂 Na és akkor a másik oldal. Ott meg jöttek, mentek a majmok a dzsungelben. Volt csuklyásmajom (fehér pofájú), meg bőgőmajom (csupa fekete). Aztán láttunk egy kicsi iguana-t, meg jó pár madarat (harkályt is), de a kicsi madarakat nehéz fotózni, mert ugrálnak, repkednek, nem tudnak nyugodni.. miközben eleve legtöbbször csak hallottuk őket. Aztán láttunk még mókust, nagy pókokat és kígyót is. Na, de itt a majom lett a fő szám. Látszik megszokták az embereket, volt amelyik egészen közel merészkedett.. de a legjobb az volt, amikor egy 4 tagú családot láttunk vándolni a fák tetején ágról ágra. Elöl Apu, Anyu.. aztán a gyerekek.. volt kisebb, nagyobb.. a legkisebb nagyon vicces volt. És hát maga a dzsungel.. sűrű, párás levegő, hatalmas pálmák, filodentronok, liánok, ezer féle növény telepedik egymásra. Nagyon kellemes alatta a levegő, érezhetően hűvös van a fák alatt. Nem is bírnám a melegben. A 9 km-es sétánk jó sokáig tartott, mert a sok majom lekötötte a figyelmünket. Kiértünk a főútra, volt is ott egy buszmegálló, de mi próbáltunk stoppolni amíg nem jön a busz, de nem vettek fel minket. Az első ország, ahol nem vettek fel szinte azonnal. Látszik elértünk a civilizációba, itt már mindenkinek van autója, nem veszik fel az embert. Kénytelenek voltunk megvárni a buszt.. de szerencsére 20 perc múlva jött is. Hazaértünk, pihentünk, kerestük a repjegyet megint.. odáig fajultunk, hogy kértünk árat magánrepülőre.. ez már csak poénból. 🙂 Hátha. Olyan rövid a táv.. felháborító a 450$-os ár Panama City – Medellín között. Amikor lehült kicsit elmentünk megnézni a helyi partot.. hú nagyon állat itt is. Még nagyobb hullámok.. volt vagy 3 méter magas.. vagy több… aztán a parton a korallok közti medencékben csak csordogál a kristálytiszta víz. A természet ezer féle csodát képes alkotni.. napról napra lenyűgöz valamivel. Végül besötétedett, beülünk a parti népszerűbe. Olcsó a sör, sokan vannak, a tengerparton is van, és még élő zene is.. tuti a hely. Egészen jól nyomják.. leginkább a billentyűs dobja fel a számokat. Megiszunk pár sert… na én két kisüvegestől be is csíptem.. Tesó meg a 4-től. Kiesett a formából… vidámak lettünk.. jókat nevetgélünk. A szomszéd asztalnál feketék ülnek, itt az elosztó központ… a másiknál német rokkernyugdíjasok bratyiztak össze a helyi fekanyugger fűárussal.. ott is lazul a hangulat. Megy a fű mindenhol… az utcán nyíltan kínálják és szívják a hatalmas trombitákat. Ide járnak az amerikaiak, nyugat-európaiak emlékezni egyetemista korukra… meg persze a fiatalok is. Eszünk pár szelet pizzát, aztán 9-kor már alszunk is. Hajnalban üvöltözésre ébredünk… reggel megtudtuk, hogy valamelyik eszetlen vénásan tolta a kokaint.. kicsit megártott neki. Hát ez egy ilyen bőntanya… de azért jó hely.. béke van. 🙂
Sziasztok! Február óta követem az utatokat írhattam volna már hamarabb is mert nekem nagyon tetszettek Judit bejegyzései és a képek.10 évvel ezelőtt még én mostam a lépcsőházat a Cső utcában onnan az ismeretség azóta is hálás vagyok Pistinek a hólapátolásért. lenyűgözött az utatok volt, hogy hangosan felolvastam belőle egy egy részt a kolleganőmnek és a képeket is volt,hogy többen nézegettük. Azt gondolom tényleg rátok fér ennyi kaland után, hogy egy helyben is töltsetek egy kis időt. Köszönöm, hogy részese lehettem a blog által az utatoknak ami nektek életre szóló élmény, nekem színt hozott a hétköznapokba, részemről sajnálom is, hogy most kevesebb látványban lesz részem de nektek továbbra is érdekes és mozgalmas napok jönnek. Minden jót kívánok nektek!
Nagyon jó! 🙂 Köszi, hogy írtál, és örülök, hogy olvastad/olvastátok a kalandjainkat. A hólapátolás jó rég lehetett. 🙂 Majd még jelentkezünk. Szép napot neked! 🙂