2014. február 18.
Ma csak 6-kor kelünk.. 🙂 fent is vagyunk már mindketten… régen aludhattunk már ilyen sokáig. 😉 Negyed 8-kor már a pékségben válogatjuk a reggelit. Még Tesó is rákapott.. sőt édeset is választott magának.. kettőt is. Nem ismerek rá! Megérkezünk időben a buszmegállóba… persze a busz késik negyed órát. Na nem is lenne ez különösen probléma, csak ugye azt írták, hogy ha korán megyünk, akkor még van esély ellátni az óceánokig.. de később elkezd felhősödni, és akkor bebukta az egész. Na persze valószínűleg nem ezen a 15 percen múlik… de morgok kicsit. Na de menjünk… Cartago-nál megállunk, veszünk még fel embert, ez itt nem csak turista járat, hanem a vulkán oldalában lakók járata. Cartago után hegynek fordulunk, irány az emelkedő fel az Irazú-ra. Majdnem 2000 métert megyünk felfelé… nagyon szép a táj.. de persze támadnak a felhők… itt mi semmit sem fogunk fent látni.. na mindegy, nem jöhet minden össze.. a krátert megnézzük. Útközben épp hagyma és krumpliszedés van. Nem is láttam krumpliföldet eddig.. meg drága is a krumpli.. itt sült platano van helyette. Gondolom ez a párásabb, hűvösebb klíma jobban bejön nekik. Keresem a borsót.. de az nincs.. annak ez még mindig meleg lehet. Felérünk fél 11 körül, megvesszük a jegyet.. teljes a pára és a köd. Nincs mese, 3432 méteren voltunk, felhők jöttek, mentek, hideg is volt, tűzött is a Nap. Nem valami finom, kellemes klíma. Minden nagyon erős. Ahogy megérkezünk a parkolóban valami mosómedveszerű, (de valami más fajta) állatok jönnek kaját szedegetni, lopni, kérni. Nagyon nem félnek, felmásznak az asztalra, résen kell lenni. Elsétálunk a kráterhez.. ez most itt nagyon laza.. felvitt a busz a hegytetőre, csak kb. 500 m-t kellett sétálni a kráterig. Nagyon érdekes volt, hogy egy másik kráter beomlott, vagy nem tudom hogyan, de megtelt vulkáni hamuval, meg kővel, és egy nagy, lapos terület keletkezett. Aztán ennek a szélén már rendesen bokrok, fák nőttek, és mostanra már a placc közepén is kinőtt a fű. A nagy kráterben sajnos most nem volt zöld tó… pedig kellett volna, hogy legyen.. csak már a száraz évszak közepén vagyunk.. ezért most nincs. (Mondjuk akkor legalább felhők se lettek volna.) De egyébként meg látványos volt a kráter.. a széle olyan volt, mintha csak 50 cm lenne.. de lehet csak messziről látszott olyan élesnek. Felmentünk még egy kilátóhoz, ahonnan bele lehetett jobban látni a kráterbe… jót sétáltunk, láttunk mosómedvéket kukázni.. édesek… de a kráterből sokkal többet nem láttunk… viszont a hegy másik oldala nagyon ott volt. Mintha repülőn ülnénk.. hatalmas paplanfelhők alattunk.. felülről süti a Nap.. csodás. Lassan elindulunk visszafelé… fél 1-kor megy a busz. Tesó utánaszalad egy mellettünk elrobogó (kb. 5 km/h) autónak.. elvinnének valameddig? Hová mennekő Cartago-ba.. persze, szálljunk be. Hát akkor megspóroltunk 8$-t, meg két órát. 🙂 Szimpatikus amerikai pár épp itt nyaral.. nem szegények, de szerények és normálisak. Legurulunk, megbeszéljük ki merre járt már a világban.. szokásos utazós, ismerkedős témák. Aztán kipattanunk.. juhéj… ezt jól csináltuk. Egyébként is úgy terveztük, hogy megnézzük a várost. Eszünk valami casado-t, nem értem minek van ezeken az ételeknek ennyi nevük.. hisz mind ugyanaz. Bab, rizs, kicsi sali, sült banán meg kevés hús. Jó sokat fizettünk, pedig ez volt a legolcsóbb hely.. 6000 colón, azaz 12 dollárt.. nem megy itt az olcsón kajálás… drága Costa Rica. Sétálgatunk a városban, van egy nagyon szép katedrális, meg egy rom templom, amit sokszor újraépítettek, de a földrengésekben mindig összedőlt.. aztán az egyik építkezésnél feladták valamikor az 1800-as években, azóta úgy áll. Lassan kimerítettük a város adta lehetőségeket.. de nézd már.. ott egy pár sín. Mi lehet ez? Vonat biztos nincs.. látszik ezen rég nem járt semmi. Azért nézzük meg az állomást.. körbe kerítés.. biztos a spanyolok elvitték a modzonyokat magukkal… azóta sem megy. Aztán kicsit arrébb.. de ez úgy néz ki, mint amit nemrég használtak. Kérdezzük meg… mikor járt itt vonat? De persze nem tudom a múlt időt.. és a válasz is meglepett. A következő vonat 4-kor megy. Hogy mi? Ez itt jár? De hát lezárva az állomás.. na akkor keressünk angolul beszélőt.. nem találtunk, de megerősítették, hogy a vonat jár, 600 colón és 4-kor jön. Hát akkor ezt kivárjuk.. és ma vonatozunk. 🙂 Utoljára Kubában láttunk vonatot Trinidad-ban… ott is csak sétajáratot. Fél 4 körül gyülekeztek az emberek a zárt kapunál.. hát itt tényleg lesz valami. Jött egy rendőr, kinyitotta a kaput.. meg a síneknél is.. aztán a peronon jött a jegyárus néni.. 550 colón lett/fő. 500 colón=1$ Na de a vonat.. vajon mennyire vonat? Végre megérkezett.. inkább olyan HÉV típusú.. talán dízelmotorral.. két vagon összesen. Megmosolyogtató. 🙂 De vonat.. király! Mellesleg az állomás, azaz az épület be volt zárva.. nem ám azt használjuk jegypénztárnak.. túl szép ahhoz. A vagonok nagyon tiszták.. jobb, mint otthon.. és az ülések.. tiszta Japán.. fordigathatós. Azannyi.. betört a civilizáció rendesen. Lassan elindultunk.. ajaj… pedig hogy dícsértük.. de itt a bádogváros a sínek mellett. A szokásos rozsdás bádogfalú, ablak nélküli viskók. Csak van itt is ilyen.. na tényleg nem sok.. de azért létezik. Aztán a következő meglepetés a villanegyed volt… teniszpályával. Hát gazdagok mindenhol vannak. Megint kávéültetvények voltak útközben.. hol vannak a kakaófákő Szeretnék egy kakaófaültetvényt látni. Elmegyünk San Perdro, San Jose egyetemi negyede mellett. Jól öltözött diákok.. szép parkok… aztán megérkezünk végre a csodaszép állomásra. Nagyon szép, régi épület.. bezárva, lelakatolva.. körülötte állnak sorba az emberek, hogy felférjenek.. de az épületet nem használják. Elég vicces a látvány. Hazasétálunk.. útközben egy boltban veszünk kész kaját.. salátát.. de jó lesz majd vacsorára. Fél 7-re érünk haza, hosszú nap lett, elfáradtunk. De holnap laza lesz… nem megyünk el a 6-os busszal, csak a 10-essel… akkor is 2-re ott vagyunk Puerto Viejo-ba.. a panamai határ mellett a Karib-tengernél. Végre pihenünk majd kicsit. 🙂
-
- img 1683
-
- img 1692
-
- img 1700
-
- img 1711
-
- img 1724
-
- img 1785
-
- img 1801
