Nyikorog az erdő.. madárlesen

2014. február 16.
Nagyon pörgünk manapság. Már megint fél 6-kor kelünk, és megyünk. Mondjuk fent vagyok már rég.. olyan orkán erejű szél volt, hogy az egész ház recsegett… bár állítólag ez itt normális. Lefelé a domboldalról széllel szembe megyünk, pulcsi, sál, esőkabát… ez így a jó, nincs melegünk se.. de nincs is nagy hideg, de a szél… az durva. Ja, és persze száll a homok, kiskavics. Leérünk az irodához, Johnny késik, addig Tesó elszalad kávéért… de lassan meg is érkezik Johnny is.. akkor irány Monteverde. Szépen lassan 3 km/h-val, ahogy megszoktuk, "robogunk" a parkhoz. 7-kor nyit.. mire odaérünk már vannak páran… más is ilyen elvetemült. Rögtön a bejáratnál a park legfontosabb attrakcióját láthatjuk… két hím és egy nőstény quetzal. Mondjuk is Johnny-nak, hogy ezek tuti itt vannak mindig, valamit csinálnak, hogy ezek reggelente itt legyenek… de persze tagad mindent.. szerencsénk van szerinte. 🙂 Megvesszük a jegyet (18$/fő) és már indulunk is. Megtudjuk, hogy a cloud forest két fő irányból kapja a nedves levegőt, keletről a Saharából jön a porral, tehát tápanyaggal teli levegő, ami az Atlanti-óceán felett keletkező felhőkkel keveredik, amit ez a nagyon erős, hideg szél hoz. A másik pedig a Csendes-óceán felől érkező délről északra áramló levegő. Ezek találkoznak itt Monteverdében létehozva a cloud forest, azaz magas trópusi köderdőt. Nagyon sok madár, majom, orchidea (de egészen kicsit is ám) ezer meg ezer féle növény és állat él itt. Persze ebből mi csak párat fogunk látni.. ha szerencsések vagyunk. De azok voltunk. 🙂 Nekem a legnagyobb szám még mindig a kolibri. Tudom, itt a quetzal-tól kell hanyatt vágódni, de nekem a kolibri az igazi. Pici, törékeny, iszonyat gyorsan repül.. nehéz észrevenni.. és nagyon édes. Van egy kolibri itató a bejáratnál, ott láttam őket közelről.. másképp mozog a szárnyuk mikor egyhelyben repülnek. Akkor nagyon gyorsan, de csak kicsiket csapkod.. viszont mikor halad előre, akkor nagyobbakat csap, de lassabban. És láttunk egy olyan fajtát, amitől Johnny keresztbe hu**ott.. mert hogy 7 évesen látott ilyet először és utoljára.. jól lencsevégre is kaptuk.. este oda is adtam neki az összes képet, amit csináltunk. Ma nagy szolgálatott tett az 50x zoom. Ki volt használva, és meg kell jegyeznem, hogy a kamera stabilizátora valami nagyon tuti.. ügyesen kiszűri a kézremegést. Jól ki van találva. Aztán meg láttunk mindenfélét, leginkább kicsi madarakat. Volt egy másik kedvenc, ami olyan hangot adott, mint egy megnyikorduló vasajtó.. magas és éles hangon. Nagyon ott volt. Meg a fák… amiket a parazita fák/liánok megfojtanak, majd kikorhad a közepe, de addigra a lián olyan vastag, mintha fa lenne, de nem az, mert üres a közepe. Johnny-val 10-ig tartott a túránk. Elmondta merre menjünk tovább, aztán majd este találkozunk. Azért is találkozunk, mert azt mondta van egy haverja a Corcovado Nemzeti Parkba, és az milyen jó hely, oda menjünk el. Tudom én, hogy jó hely, Apánk javasolta korábban, aztán ki is olvastam a netet ezügyben, de eléggé megközelíthetetlen a hely. Csak hajóval lehet odajutni vagyonokért, aztán meg a parton kell sétálni pár kilómétert a szállásig. A túrák is elég kemények, 16 km dzsungeltúra.. túravezető, és a kaját sem tudom hogy lehet megoldani… valószínűleg csak a szálláson, meg a közlekedés is 4×4 dzsippekkel gondolom sok pénzért.. és a túrák olyanok, hogy folyón kell átmenni, de ha épp magas a vízállás, akkor lehet várni kell akár egy napot. Nagyon sokba kerülne minden, meg olyan bizonytalan és bonyolult odajutni, ott megoldani mindent.. mintha egy külön expedícióra mennénk le kellene szervezni mindent előre… nem vagyunk mi erre felkészülve és nem is biztos tudjuk mi értékelni, ami ott van. Szóval nagyon jó, de nekünk minden szempontból nagy falat. Johnny mondta, hogy felhívja a havert, van egy komplex programjuk közlekedéssel, kajával, programmal együtt. Biztos drága lesz.. de azt mondja menjünk be, majd ő ad nekünk egy jó árat. Akkor elváltak útjaink, este találkozunk. Mi elindultunk a következő ösvenyen, és megint quetzal. Nagyon jó! Élvezem a fotózást, a lest, a fürkészést az erdőben.. ahogy fülelni kell mi merre lehet. Tesó kicsit ráunt.. inkább előremegy a kilátóhoz napozni. Én vadászom tovább.. nem igazán láttam semmit, de sokat hallottam, élveztem nagyon a csendes erdőt. A Szél-kilátóból jól lehetett érezni, hogy ha a keleti oldalra álltunk, akkor erősebb és hidegebb szél fújt, míg a Csendes-óceán felől napozni lehetett. Megfigyeltük azt is, hogy nincsenek nagy ragadozó madarak… mert akkora a szél, hogy nem tudnak fentről megfigyelni. A kis madarak meg a lombok alatt vannak széltől védve. Láttunk még pár madarat visszafelé, ki tudja hogy hívják őket.. meg átmentünk a híres függőhídon is.. ami most piros.. és mivel tiszta volt az ég, baromira nem látszik, hogy mi köderdőben voltunk. Viszont jó mély volt, meg ugye drága kistestvéremre is ilyenkor jön rá a katonás menetelés…. mert ki kell próbálni mit bír. Felhívom a figyelmét arra, hogy ezt latino-k csinálták, én nem feszegetném a határokat. Visszaérünk, a busz másfél óra múlva jön, egy óra alatt akár le is sétálhatunk. De épp az orrunk előtt száll be egy pár a kocsijukba.. elvisznek a faluig. Király! Gyorsan leérünk… kávé, forró csoki, süti a helyi híres helyen, ahol kávétúrákat is csinálnak. Nagyon savanyú a kávé… itt nem divat az erős pörkölés. Bent a városban veszünk egy hűtőmágnest.. kolibris. Sajnos Nicaragua-ban nem vettünk, de nem is láttam sehol. Majd csinálok egyet egy fotóból.. vagy valami csalással megoldom. Aztán irány Jonny, izgulva várjuk az ajánlatát. Nagyjából megbeszéltük Tesóval mi a felső határunk.. meglátjuk ő mit mond. A képeket gyorsan le is tölti, megnézik a francia vendégek, kérdezgetnek, igen, mind ma.. lett is gyorsan 4 ügyfél holnapra. Megengedem, hogy használja a képeket a weboldalán.. na de mi az ajánlat? 0. nap eljönnek értünk hajóval, mocsarosan át vezet az út, máris madárles. Délután pihi, strand. 1. nap pipás szigetes állatmegfigyelés.. talán cápa is.. délután megint pihi. 2. nap délelőtt 4 órás dzsungeltúra, délután vízesés 2 órás túra. 3. nap visszavisznek a kikötőbe. Mindez 390$/fő. először mi azt hittük összesen kettőnknek annyi, még csodálkoztunk is, de aztán kiderült, hogy ez fejenként van. Ja, és Sierpe-re eljutni is 2 nap Monteverdéből. (http://www.johnnylovesnature.com/en/tours/17523/4-days-in-corcovado-national-park-osa-peninsula) Szóval ez most megint jól felcsigázott és megint jól letört. Drága is, időben is alig fér bele… és alapvetően a legfontosabb, a dzsungeltúra csak 4 óra. Persze lett volna majom.. de láttunk már párat. Egy jaguárt meg nem olyan egyszerű a vadonban látni. Johnny sem látott még soha. Lelombozódunk mindannyian.. marad az eredeti terv. Akkor holnap? Tesó szemezget a canopy-val (kötélpályás leereszkedés a vadon felett) már egy ideje… én meg lehet elmennék egy másik erdei túrára. Pont egyszerre merül fel először mindkettőnkbe, hogy mehetnénk külön. Engem nagyon nem izgat a Canopy, de nem szeretném Tesót megfosztani. De végül annyira fúj a szél, hogy úgy döntünk továbbállunk. Drága ez az ország.. haladjunk inkább. Vacsi megint 20$.. pizzázunk. Mosatni meg nem tudunk, mert 8$ volt 2 kiló, nekünk meg van vagy 5-6 kiló ruhánk.. majd San Jose-ban hátha olcsóbb lesz. Reggel fél 7-kor indul a busz, akkor megint korán kelünk.. ezt most vagy megszokjuk, vagy kipurcanunk. Én már fáradok, de azért, mert a sok viharos éjszakán nem igazán aludtam jól. Hátha San Jose-ban alszom egy jót.