Daily Archives: 2014/02/09

2014. február 8.
Háromnegyed 6. Ha elvileg nyaral az ember, miért kel állandóan baromi korán?!? Na akkor a szokásos reggeli pakolás.. de én még ma reggel is megnézem a napfelkeltét.. negyed 7-kor van, értünk meg fél 7-re jönnek. Ezt azért nem lehet megunni… eszméletlen szép. 🙂 Megköszönöm a Napnak, hogy ma reggel is felkelt.. aztán irány La Unión és a hajó, ami átvisz minket Nicaraguába (70 $/fő a hosteltől Potosi-ig) Kb. egy óra autóval… bádogfalvak mellett megyünk el… hihetetlen a por is… sok a szemét mindenhol… még mindig bántja a szememet.. ezt nem lehet megszokni. Megérkezünk, a kikötői határőrnél hagyjuk az útlevelünket, reggelizzünk meg, addig megcsinálja a papármunkát. Megkajáltunk, de persze addig ő is evett, hozzá sem fogott. Még 20 perc.. elmegyünk sétálni.. lassan kész. Marco, a kapitányunk, vesz még egy pupusa-t… olyan tapsikolós töltött tortillát. Azért tapsikolós ám, mert amikor csinálják, akkor csak a nők tenyércsapkodása hallattszik ahogy lapítják a tortillákat. Nagyon tipikus hang, és persze állandóan hallani valahonnan. Ezért nevezte el Tesó tapsikolós tortillának. 🙂 Meglett a hajónk is.. akarom mondani csónakunk. 3 fős legénység, meg mi hárman… irány a tenger és a 2-3 órás út. Az elején minden jó volt, aztán jöttek a hatalmas lapos hullámok amik nagyon keményen dobálták a hajót.. persze fröcskölve a vizet ránk. Szólok már, hogy ugyan azzal a sok szépen összehajtott nejlonnal takarják már le a hátizsákunkat… egy szóra meg is teszik… de ha nem szólok… van még mit fejlődni. Szóval a hullámok durvák, pedig nem látszik magasnak.. de széles… nagyon erős. Aztán behal a motor… Yamaha Enduro.. sosem romlik el.. persze. Fél óra oldalirányú himbállózás kicsit odatesz a gyomromnak… kiskoromban sem bírtam a forgót.. meg semmi ilyen gyomorforgatót… végre kész.. mehetünk tovább.. ez már jobb. Sok kisebb sziget mellett megyünk el… néhányon laknak, másikon csak termelnek kukoricát.. a harmadik csak egy kicsi kiálló szikla.. egy mini vulkán a tengeren. Aztán ahogy hagyjuk el El Salvador partjait és közeledünk Nicaragua felé a hullámok alábbhagynak. Kicsit rákapcsolunk.. majdcsak odaérünk már. Aztán egy pelikán előzött meg minket.. nagyon durván tolta neki a pelikán… pedig mi is rákapcsoltunk. Rádadásul a pelikánok eszméletlen ügyesen repülnek a tenger felett 20 cm-el, akkor is ha hullámzik. A szárnya végét még bele is dugja a hullámba.. profi repülők, nem kétség. Aztán egyszer csak lassítunk… biztos megint valami magánbiznisz a helyiekkel… de nem.. ez Potosí. Hogy mi?!? Hol vannak a házakő Hol egy rendes kikötő? Ez régi rozsdás móló mellé kötünk ki a homokba. Kihúzzák a hajót.. kiadják a pakkost.. odakísérnek a határhoz… gyerekek fociznak a szomszédos homokos pályán… de hol egy falu? Fél óra alatt sikerült beléptetni hármunkat.. fejenként 12$ belépési díj.. és már mehetünk is. Az egyórási busz persze elment 10 perccel hamarabb, így azt lekéssük. Durva a hőség.. perzsel a Nap.. kendőt kell terítenem magamra, mert éget egy perc után. Száll a por is.. a melegben külön "jó". Kiállunk a helyi bolt elé.. meglett a falu is közben… pár ház az egész.. kicsit érthetetlen miért ide tették a határkikötőt. 3-kor megy a következő busz.. 2 óra a közeli nagyobb város, ott át kell szállni Léon-ba… az még egy óra. Fúú… én már kész vagyok a melegtől.. megnéztük.. 34 fok árnyékban.. még a szél is süt. És akkor egy reménysugár! 🙂 Jött egy minibusz tele turistákkal.. Mario visszfuvarja… van Isten. Tesó visszamegy a határra megkérdezni, megalkudik, 30 $-ért elvisz hármunkat. Megmenekültünk! Irány León.. modern, zsír új minibusz. Az út mentén hasonló a szegénység, de a különbség az, hogy itt hagyományos fa-pálmatetőt házakat csinálnak, nem ostoba bádogból van minden… na meg mintha egy csöppnyit tisztább is lenne minden. Persze por az van ezerrel… de az nem szemét. Elég sok marhát is látunk.. olyan csontos, nagy, lógófülű fajta.. aztán megváltozik a táj.. kicsit zöldebb erdő.. valószínűleg a természetes növénytakaró. Nem is olyan poros alatta… csak nem kellett volna kiírtani az erdőt és akkor lehetne zöldebb az ország. Lassan az út is aszfaltos lett… na akkor húzzunk bele. Kisvároson megyünk át… kicsit szebb… kevésbé putris. Kellemes meglepetés. Aztán bealszunk.. a sofőr ébreszt minket Léonban. Megérkeztük.. két és fél óra volt az út. Akkor irány szállást vadászni. Sajnos teltház van a ViaVia-ban, a Lazyvalamiben, a Colibri-ben építkeznek.. stb.. stb. Végül egy óra hőségben bolyongás után találtunk egy nem túl jó szobát a Sonati nevű helyen… közvetlen a konyha mellett kicsi, sötét, levegőtlen szoba 20$-ért. Na mindegy, ha nincs más ez is megteszi. Lecuccolunk, végre veszek egy hidegfürdőt, na most már jobb, mehetünk sétálni. A város meglepően modern az eddig látottakhoz képest. Nem szebb, mint Antigua, de nem is olyan kirakatbelváros a turistáknak, hanem maguknak tartják rendben a házakat, nem annyira csak hotel és étterem.. és vannak kocsmák, fagyizók, ahová a helyik járnak… ők is beülnek, nem csak az utcán esznek. Nincs annyira élesen elválasztva a helyi és a turista hely. Kajálunk egy swarma-t… hát ugye Szíriát megjárt ember ne egyen a latino vidéken arab kaját. Nem volt az rossz egyáltalán, csak hát nem az volt, aminek írták. Viszont volt friss narancslé.. az jöhet bármikor… és ettem egy fagyit is. Elvégre szombat van. 🙂 Görögdinnyéért könyörgök már hetek óta.. itt még olcsó is volt, ha nem bírjuk megenni sem nagy veszteség… holnap nem engedek… veszek egyet és kész.. meleg van, régóta mondogatom már. Kaja után visszasietünk… Tesónak ment a hasa egész nap… ha reggelre nem javul belediktálom az antibiotikumot, mert ez most már nem tréfa, elkapott valami komolyabb fertőzést, amit ki kell takarítani.