Reggel óta tervezem, hogy írok, de hála Upc-nek nem volt net, végül feladtuk, és este lejöttünk az Auchan-ba netezni… gyakorolni kell, hogy nem minden megy símán… ez most kijutott egy kicsit… majdnem hátizsákot is kellett vennünk az utolsó pillanatban, de végül az is megoldódott… igazándiból figyeltem magunkat és örülök, hogy elég higgadtan kezeltük a helyzeteket, nem kapott el az aggodalom és nem kellett nagy levegő, nyugi… hanem semmi gond sem volt.
🙂 Na de MÁR CSAK kettőT KELL ALUDNI!!! 🙂 🙂
Ma meglesz a NAGY bepakolás, ami nem olyan egyszerű ám. először is Tesó is csinál egy főpróbát mindjárt (csak ráérősen) és bepakol úgy, hogy csak szandi, nyári ruha marad ki… ekkor eldönti, hogy mi is fér bele, mit hozzon (ugye én ezt már egy hete megcsináltam), aztán mindent kipakolunk, és elfelezzük a cuccunkat (hála Kati ötletének és egy ismerős balszerencséjének, aki hazaért, mire odaért a csomagja). Így mindkét zsákban lesz mindkettőnknek holmija, ha elveszik az egyik, akkor is legyen vmi kevés holmink.
Nagy izgalom még mindig nincs rajtam, most már inkább ez aggaszt… ennyire nem lehetek békés… vagy mégis?!?
Na hát akkor Adios Amigos… legyetek jók, nagy-nagy ölelés mindenkinek. 🙂 Legközelebb Havannából jelentkezem. 🙂