A minap találkoztam egy couchsurfing-es figurával, aki elmesélte guatemalai dzsungel élményeit. Nem épp szívmelengető történet…
Tikal-ban találhatók az egyik legnagyobb maja város romjai, ami ugye a dzsungel közepén van. Busszal mennek oda a turisták a legközelebbi városból, de ha valaki szeretné a naplemente, napfelkelte fényeiben viszonylag kevés turistával élvezni a romok szépségét, annak a romok melletti kis hotelben kell éjszakáznia, egyébként ahogy láttam, nem is kevés pénzért. A srác mesélte, hogy lefeküdtek az ágyra, és folyamatosan azt látták, hogy bár csukva volt az ablak, ajtó, pókok csak úgy otthonosan jönnek-mennek a szobában. Az ablakot ugye éjszaka akkor sem nyitjuk ki, ha bent rendesen szauna van, ha mindez egy trópusi vidéken van. Szóval erősen szemmel tartották a pókokat, gondolták a haverjával egy éjszakát kibírnak bárhogy is… de aztán egyszer csak lekapcsolták a generátort olyan este 10 körül. Na korom sötétben kicsit nehezen ment a szemmel tartás, viszont ugye erősödött a hallás… és akkor jöttek a dzsungel hangok… ártatlan szárnysusogás, majd hirtelen csend… sietős állat hang, majd valami hirtelen tompa puffanás… hát nem épp egy békés hangulat… kemény élet-halál küzdelmek folytak az ablak túloldalán. Végül persze elaludtak, majd reggel felébredt, ránézett a cimborájára és egy csodaszép tarantula figyelt a haverja fejétől nem messze. Hú… mondom nem gyenge sztori… gondoltam lecsekkolom mégis ezt a szállást… hátha csak nekik volt ilyen kemény a szitu.
Megnéztem a helyet a Tripadvisor-on, ott mit írnak mások… hát végül is „csak” egy bejegyzésnél említették, hogy egy tarantula volt a szobában, a hangok tényleg nagyon félelmetesek, tarantula tényleg van sok a környéken, a generátort tényleg lekapcsolják éjszakára, így 100%-os páránál, nagy melegben csukott ablaknál, ventilátor nélkül és lehetőleg betakarva kell éjszakázni. Még jó, hogy „bírom” a meleget… 🙂
A sztori után kicsit úgy éreztem nem igazán vagyunk mi felkészülve a kígyók, pókok stb. társaságára… így gondoltam kiokosodom kicsit.
Neten böngészve találtam is rögtön egy jó tanácsot: ha megmar egy kígyó, öld meg, és vidd magaddal, hogy a dokinak meg tudd mutatni mi mart meg. Ööö… asszem én maradok a fotónál. 🙂
Na jó nem paráztatok senkit tovább… nem fogunk idegenvezető nélkül mászkálni a dzsungelben, szóval nagy bajunk nem lehet, hisz bármi történjen is, lesz velünk valaki, aki tudja mi a teendő.
Egyébként manapság a következő dilemmákkal küzdök: magas párában és melegben, ahol ugye mondhatni mindig vizes minden és semmi sem szárad meg igazán viszont penészedhet, gombásodhat stb. vajon milyen anyagból készült fehérneműt és felsőt vigyen az ember? A neten leginkább a kicsit meleg gyapjú kontra tudományos-fantasztikus gyorsan száradó de erősen büdösödő műszál és a nagyon vékony pamut között megy az értekezés. A sok-sok fórum után azt gondolom, hogy mivel mi nem nagyon izzadunk, a laza és nagyon vékony pamutvászon felsők jók lesznek… zokni az gyapjú vagy bambusz… alsó megint lehet bambusz.. és nadrágnak pedig a nagyon vékony pamut-len keverék vagy marad a tudományos-fantasztikus lecipzározós gyorsan száradó műszálas túranadrág.
A hálózsák még hasonlóan problémás, könnyű toll vagy nehéz műszál… de végül találtam egy kimondottan dzsungelre valót, ami vékony, emiatt elég könnyű (850g), a belseje penész- és gombaölővel kezelt és nem mellesleg az angol hadsereg is ezt használja.
http://www.snugpak.com/military/jungle-bag
Aztán van még a maláriagyógyszer probléma, amit elvileg nem lehet olyan sokáig szedni, míg mi odaleszünk, de holnap elmegyek egy erre specializálódott helyre tájékozódni, ahol okosabbak a háziorvosnál.
És elvileg a Kuba turistakártyámat is elintézem holnap.
Nagyon izgi lesz!:-)